2014. október 8., szerda

Pralinés pite, némi újrahasznosítással

Süti recept - tehát ilyenkor szoktam sírni, hogy de szar mán ezazanyaság!
Na, jó, igaziból nem szoktam sírni, csak elmorzsolok pár könnycseppet, meg persze eszek egy kis sütit! Mert a süti az kell! Mindig, mindenhol! Aztán meg azért sírok, hogy már megint úgy nézek ki, mint egy etióp kismama.... Ördögi kör, de mihez kezdhetnénk a sütik nélkül, mi nők és anyák? Amikor olyan édes és krémes és annyira tudja, hogy hogy kell kényeztetni a lelkünket! Mert arra ám szükség van, nagyon! Csakhogy azember, mint a legtöbb hozzá hasonló hímnemű, egy idő után jól elfelejti, hogyan is kell kényeztetni azasszony lelkét, csak a saját kis lelkivilágát ápolgatja, mert azt gondolja, jól van ez így! Ezért kell a süti, meg a csoki. A férfi, az FÉRFI, kemény legény, virág helyett inkább pizzát rendel, romantikus film helyett inkább horrort nézne, családi kirándulás helyett inkább meccsre vagy sörözni menne! Aztán megy is, mert azasszony jó hozzá, csak az a baj,hogy azasszony gondolkodik is néha és egy idő után rájön, hogy ez így nem frankó ám! Szegény zember aztán haza jön munkából, fáradtan, csak csendre, egy sörre, 45 perc budizásra, egy óra fürcsizésre és persze egy jó kis pornóra vágyik, erre jön azzasszony, aki már megint rinyál, hogy keveset van a gyerökökkel, nem segít semmit, meg amúgy is csak ordibálni tud, ha itthon van, meg amúgy se normális senki ebben a családban! Szegény zember nem érti, hogy mi van, hisz jó volt ez így, mindenkinek, legalábbis neki biztos, akkor most mit raplizik itt azzasszony, hogy változnia kellene? Csak, hogy azasszony okos zasszony... Tudja, hogy ha ordibálással nem ér el semmit, mert azember legyőzi a rutinjával, akkor jön a lelkizés, írásban persze, mert azember aztán nem hallgat végig egy két szóból álló mondatot se anélkül, hogy bele nem szólna, meg nem magyarázná, le nem szarná vagy mind három egyszerre! Így ír, rí azzaszzony, azember gondolkodik, kell neki ez a család és ha három embernek nem jó, ahogy van, akkor még az is lehet, hogy változnia kellene egy picikét! Na, nem nagyon, mert az genetikailag képtelenség, de azért csak jó lenne, ha normális apjuk lehetne a lányainak és talán azasszonyt is jó lenne megtartani, mert hát olyan finom a pogácsája azanyjának, meg jó a segge is! mármint azzasszonynak, nem azanyósnak... Szóval azember fűtfátbokrot ígér, azzasszony meg türelmesen vár továbbra is, mert hát na, mi mást tehetne?! és hogy hogy jutott ideáig azember és azzasszony? Azzasszony észrevette, hogy a nagyobbik gyerök állandóan csak ordít, mindig, mindenért, őrületbe kergetve ezzel azanyját, de tényleg szó szerint, azanyja már nem bírja!!! Már sír, ordít ő is, nem bírja tovább, segítség kell neki! Család támad, szaranya vagy, segítség kell! Beszél a védőnővel, beszél azanyukákkal és szépen lassan rájön, hogy először azemberrel kell tisztázni a dolgait, mert a gyerök tükröt tart a kapcsolatukról. Csúnya tükröt, ordibálós, tiszteletlen tükröt... Azasszony, aki okos zasszony, így nem a gyerököt veszi elő először, hanem azembert és őt kéri, hogy segítsen! Ne kolonc legyen most már, hanem társ és zapa, mert azzasszony nem bír el a gyerökkel egyedül, meg minden mással sem, mert elfáradt, nem akar minden nap harcolni! A gyerök persze tiszta Apja, harcos, önző, akaratos, de nagy a szíve, neki is, meg azapjának is. hat rá a szó, csak néha nagyon hangosan kell hozzá szólni, úgy, hogy már megijedjen, mert más fegyver egyenlőre nincs vele szemben! Nem bántom, még, de kárt okozok benne és ez fáj. Nagyon! És persze azzasszony szomorú, mert amúgy meg annyi mindent megtesz a büdös kölkéért, csak épp nem áll a rendelkezésére minden áldott másodperceben! Merthogy a gyerök, mint azapja, kitüntetett figyelmet követel ám magának, persze mindketten azzasszonytól, nem nézve, hogy azzasszony is ember, esetleg más is érdekli! Mert a "más", nem ordít vele, nem beszél vissza, nem elégedetlenkedik és nem követelőzik! A "másban" azzasszony egyedül van, alkot, mert az jó neki, meg főleg a lelkének! Olyankor a süti se kell, csak az ecset... Meg persze itt van a Picike, aki édesebb bármilyen sütinél a Világon és aki azegyetlen, aki az azzasszonyra oda figyel, de úgy igazából! Ő nem követelőzik és nem ordít, ellenben mindig mosolyog és vicceskedik, mert tudja, hogy azanyja szeret nevetni. Ezért persze azanyja máris szaranya, mert csak a Picikét szereti, pedig azzasszony csak úgy érzi, hogy csak a Picike szereti...
Naívan harmóniáról álmodozik és hisz benne, hogy megtudják csinálni! Együtt. és nem egyedül! Mert azzasszony hiába emancipunci, gyenge és gyámoltalan, férfi kell mellé, nem egy kisfiú! Azember így megígérte , hogy FÉRFI lesz végre, jó apa és hétvégén a borkóstoló helyett, inkább az állatkertbe viszi a családot! nem a haverokat, a családot... 35 éves, nevelni kell, na, újrahasznosítani, ha így jobban tetszik! nem kidobni, mert már nem tetszik, amilyen, kicsit "dekupázsolni", hogy használhatóbb legyen. Így azzasszony most ismét elővette az ecsetet és dekupázsol, egy szép családot, jó családot, ahol jó gyereknek lenni... És talán zasszonynak is, meg zembernek is...
De azért süt tovább és reméli, hogy már nem a lelkének, hanem azembernek, meg a gyeröknek, meg a Picikének, meg persze az úszógumijának... Mer az is van, természetesen... :)

Szóval, itt a recept, innen:  

http://divany.hu/alapkonyha/2014/09/21/dedmamam_receptje_magnas_dios_pite

Hozzávalók egy nagy piteformához:

Omlós tészta:
250 g liszt (nálunk most felesben finomliszt és teljes kiőrlésű tönkölyliszt)
80 g zsír
75 g nádcukor
1 púpos tk. őrölt fahéj
1 tk. sütőpor
egy csipet só
1 tojás
kb. 3 ek. tejföl
Töltelék:
120 g darált dió
80 g nádcukor
1 tojás
kb. 3-4 ek. szilvalekvár
1. Az omlós tésztához a lisztet, a nádcukrot, a fahéjat, a sütőport és a sót összemorzsoljuk a zsírral. Hozzáadjuk a tojást és a tejfölt, és összeállítjuk a tésztát. A tejfölt érdemes fokozatosan, kanalanként hozzágyúrni a tésztához, ugyanis csak annyi kell bele, amennyitől össze fog állni a tészta.
2. A tészta kb. kétharmadát lisztezett felületen jó fél centi vastagra nyújtjuk, majd óvatosan beleigazítjuk a piteformába. A piteforma oldalát nem kell teljesen fednie a tésztának, csak kb. félig. A tésztát megkenjük a lekvárral.
3. A dióhabhoz a darált diót összekeverjük a nádcukorral és a tojás sárgájával. A tojás fehérjét habbá verjük, majd két részletben beleforgatjuk a diós részbe. A diós tölteléket egyenletesen szétterítjük a lekváros rétegen.
4. A tészta maradékát kinyújtjuk, majd csíkokra vágjuk. A tésztacsíkokkal berácsozzuk a pite tetejét.
5. A pitét 175°C-ra előmelegített sütőben kb. 25-30 percig sütjük.


Én a tészta receptet mentettem magamnak, mert olyan nagyon finom, hogy nincsenek rá szavak! Persze jól feltúrbóztam egy kis reszelt citromhéjjal és jó sok fahéjjal, de tökéletesen passzol pl. az almás pitéhez is, így nagy kedvencem lett! Mivel volt otthon akciós darált török mogyoróm, így dió helyett azzal készült, lekvár nélkül, mert hát na, azért én is oda figyelek a kalóriákra:)




2014. október 1., szerda

Szivárvány udvar projekt- avagy megszépül a suli udvar

Az egész ott kezdődött, hogy a nagyobbik leánykám iskolába készült és szerettem volna olyan helyre vinni, ahol tudtam, hogy jó helyen lesz, ahol szeretik és vigyáznak rá! Egy darabig vacilláltam két iskola között, mert az egyikben a tanári kar volt szuper, meg főleg a várható tanítónéni, de a suli elég lerobbant; a másik viszont egy jól felszerelt iskola, a fél óvodai csoport oda ment, viszont a tanárokat itt nem ismertem. A két bemutató óra, valamint a fogadtatások és szülői ajánlások annyira meggyőztek, hogy végül tanítónénit választottam neki. Ő a barátai után ment volna, szomorú is volt miattuk, de bevallom, egyenlőre nem bántuk meg a döntést, mert látom és tapasztalom, hogy jó helyen van a gyermek!
A legnagyobb probléma az iskolával az udvar volt, ami nagyon hajazott egy börtön udvarra, legalábbis a sivárságot és kopárságot figyelembevéve. Már az első szülői tájékoztatón rákérdeztem, hogy tehetünk-e valamit, amivel színesebbé tehetjük, de amikor először végig sétáltunk, nagyon megijedtem és elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy a lányom egy ilyen környezetben töltse a szüneteket és testnevelés órákat, valamit tenni fogok!!! Az ötlet egyre jobban formálódott, ezért első körben megkerestem egy-két szülőt, hogy segítenek-e nekem a megvalósításban, mert már előre tudtam, hogy erre egyedül édes kevés lennék! Ők azonnal és örömmel mondtak igent az önkéntes munkára, így az iskola vezetőségét kellett megkeresnem, hogy mit szólnak hozzá, ha a szavakat végre tettek is követnék! Az igazgató úr, Lázár Zoltán, az első perctől lelkes támogatónk volt, több feladatot is magára vállalt és azt hiszem az ő támogatása, illetve a vezetőség és a tanári kar támogatása nélkül el sem tudtuk volna kezdeni ezt az egészet! ha azt láttam volna, hogy őket sem érdekli, szerintem júniusban meghal az ötlet, de úgy örültek neki, hogy ez csak tovább szította a lelkesedésünket! A következő megelepetés a történetben a szponzorok aktivitása volt! Mindenki azt mondta, hogy úgy se kapunk pénzt, ne is próbálkozzak! A levél kiküldés után kb. két nappal kaptam egy telefont, amiben a Leox Kft. 50.000 Ft-ot ajánlott fel,a helyi festék bolt kedvezményeket és ingyen festékeket, majd sorra jöttek a további felajánlások is magánszemélyektől, akik szintén nagyon örültek, hogy megszépül az iskola! Az X-Té Kft-től például eredetileg néhány nagyobb virágládát kaptunk volna, de aztán félve hívtak fel, hogy azok sajnos már nincsenek meg, nem-e haragudnánk, ha egy faházat kapnánk tőlük! bevallom, azt hittem elájulok, amikor meghallottam!!! Összesen 130.000 Ft jött össze, ami nem tűnhet soknak, de mi még ezt sem költöttük el, hála a felajánlásoknak! 
A munkákat agusztus 20 után kezdtük el és augusztus 29-re már be is fejeztük.  Először csak hatan voltunk, aztán már annyian, hogy munkát adni is nehéz volt. Első két nap a gazolásról szólt, na, ez nem volt a kedvencem, bár a végeredmény szép lett, de azért az én területem a festés!!!!
Aztán Dudás János festő apukával megvettük (felét kaptuk a Festék Áruháztól) a festékeket, nélküle nem is tudom, hogy hogy lehettünk volna ilyen színesek! Petrán Lajos ültetett rendületlenül, otthonról hozta a fákat, így ő volt a növény felelősünk! A mintákat, színeket többnyire közösen beszéltük meg, együtt rajzoltuk festettük őket a gyerekekkel! Merthogy szerencsére volt belőlük bőven, nagyon lelkesek és izgatottak voltak, alig várták a feladatokat! Két festés között szaladgáltak egyet, majd mentek pingálni tovább! A szülők is nagyon megleptek! Azt gondoltam, hogy lesz egy-két kötelező körös, de a munka majd néhányunkra marad! ezzel ellentétben szinte minden nap gyarapodtunk egy újabb családdal vagy önkéntessel (volt diák, jelenlegi és volt dolgozó), akik aztán jöttek mindig, sőt, azzal fogadtak, hogy jövőre majd ezt+ezt kellene megcsinálni, lefesteni:) nagyon szuper kis csapat lettünk a végén, a hideg, hűvös idő ellenére nagyon jó volt a hangulat! Az anyukám és az Öcsém is szinte minden nap ott voltak, valamint a lánykáim is, bár sajnos ez idő alatt valamelyikük mindig beteg volt! Sokan az egész napos munka után jöttek oda, aztán sötétedésig maradtunk is! Volt, hogy már a tornateremben kapcsolták fel nekünk a lámpákat, hogy lássuk még, mit festünk:)
Mivel az iskolákban csak speciális engedélyekkel lehetnek játékok, erre meg nekünk nem volt pénzünk, ezért inkább a színekkel variálhattunk, de az eredmény még így is elképesztő lett! A börtön udvar suli udvarrá változott, ahol most már jó diáknak lenni! Előtte az egész egy nagy, semmilyen tér volt, néhány rozoga, barna paddal! Most területek vannak, színek és egy csomó lehetőség a játékra! nem véletlenül festettünk fel ugróiskolákat, köröket a szabályjátékokhoz, a nagy gumik a fogócskában segítenek, van felfestve foci kapu, lett homokozó, a táblákra rajzolhatnak kedvükre, a padok ezekkel a színekkel sokkal több lehetőséget kínálnak a  játékra, a falakon a minták fejleszthetik a képzeletet ésatöbbiésatöbbi. 
Nagyon jó látni, amikor a pedagógusok megosztják a képet, hogy a gyerekekkel milyen jókat játszanak itt és persze a lánykámat is jó látni, ahogy szaladgál az udvaron! Szóval összességében elmondható, hogy nagyon megérte a befektetett munka és energia, és a visszajelzések is mind ezt igazolják!

A poszt nem önajnározás végett jött létre... A célom az vele, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ha valami nincs, nem mindig azt várjuk, hogy Valaki majd megcsinálja, mert a titok az, hogy mi magunk is lehetünk a Valaki!!! Mi sem azt kérdezgettük, hogy ez kinek a feladata, Xy miért nem csinálta meg, cselekedtünk, mert így láttuk jónak! Itt kellett egy ember, aki összefogja és elindítja a munkát, de egyedül én sem lettem volna Valaki, mert egy csomó mindenhez nem is értettem, így nálunk a Valakiből Valakik lettek, gyerekek, felnőttek, nyugdíjasok egyaránt, önkéntesen, tenni akarásból, csak a jó szándék által vezérelve! Igenis ez egy olyan példa, amit lehet követni, hisz itt is csak színeket használtunk, de teljesen megváltoztattuk az eddigi látványt! Egyszerű, ugye? És nem állt meg a munka, vannak még ötleteink, a lelkesedésből is maradt valamennyi, így a gyerekek/ a gyermekeink egy számukra minden szempontból ideálisabb helyen lehetnek! Értük meg mindent meg kell tenni, ugye?

Előtte fotók:

A koncepció
Ezer ötletünk lett volna, hogy raklapokból, gumikból és egyebekből milyen játékokat készítünk majd, de ez sajnos nem engedélyezett, így az volt a lényeg, hogy még a játékok hiányában is játékos és színes lehessen az udvar. Olyan helyet szerettünk volna, ahol a szabad játéknak, a szabály játéknak,a testnevelés óráknak és egyéb, hasznos időtöltésnek is helye lehet. 
Én készítettem néhány "tervrajzot", ezek nagyjából meg is valósultak, bár tényleg az egész kivitelezés közös megbeszélésen alapult. Itt már látszanak az ugróiskola,a  körök, a falfestések, a táblák stb. vázlatai, amelyek aztán meg is valósultak. A nagy, hosszú falra az iskolára jellemző dolgokat képzeltünk el, majd meglátjátok, milyen szép lett!
 


 Néhány kép a munkavégzésről és persze itt is még egy nagy köszi mindenkinek, aki részt vett benne!!! A kedven mondatom: Apa, a B betűt én festettem ki!!! és amíg isti oda jár az iskolába, ha ránéz a B betűre, eszébe jut majd, hogy azt bizony ő festette ki:) Kis műhelyünk is lett, ugyanis az egyik Apuka a padokat hozta rendbe, a másik pedig raklapokat hozott és a helyszínen ötletes kis ülőkéket fabrikált belőlük! Én lehidaltam az ötlettől, olyan szuper lett!
 
 

Mint látható, sokan és sokat dolgoztunk, de tényleg megérte:) A fotók nem adják jól vissza az eredményt, de azért látható, hogy milyen is lett összességében:) Az egyik falra el is helyeztük a kézlenyomatainkat, hogy a gyerekek láthassák, hogy a társaik is részt vettek a munkában.

Ilyen lett végül... Színes, vidám, olyan igazi iskolás! 

És íme az udvar játék közben:) nagy öröm hallani, hogy milyen jókat játszanak itt! 
 
A legnagyobb probléma továbbra is az árnyék hiány, ugyanis sajnos nincsenek nagy fák az udvaron (bár ültettek a fiúk sokat, de azért kell nekik pár év, mire megnőnek), de kitaláltuk, hogy a meglévő padokra hegesztetünk tetőszerkezetet és az majd ad legalább némi árnyékot! A gond csak az, hogy még a hegeszteni tudó apuka hiányzik a történetből, de mint mást sem, így ezt sem adom fel, találok majd ilyet! Szeretnénk virágokat is ültetni, amiket kapunk is majd a Mezőkövesdi VG Zrt-től.  Az Önkormányzat megígérte, hogy leaszfaltozzák az udvart, így addig nem kezdünk neki az ültetésnek, de utána még sok szép színes árvácskával szeretnénk beteríteni az udvart. Vettem játék kapát, gereblyét és locsoló kannát is, mert az lenne a cél, hogy a későbbiekben ezeket a gyerekek gondozzák! A kerítések mellé ültettünk néhány futó növényt is, mert a fő cél egy "zöld kerítés" lesz, a környezet tudatosság jegyében! A házat még le kell festeni, de szerintem a gyerekek a nagy játékban hamar leamortizálják majd:) A támogatásokból játékokra is futotta, pl.: labdára, ugrókötélre, tollasütőre stb.  Még szerettünk volna az ablakok alá színes girlandokat készíteni, de ez az ötlet valahogy nem került kivitelezésre, de ami késik, nem múlik:)
Szóval megszépült az udvar... Önkéntesek és támogatók egy lelkes kis csapatával... A gyerekek örömére...  És nem kellett hozzá túl sok, csak egy kis összefogás... Ez biztos máshol is menne, lehet utánozni minket:)