2014. május 23., péntek

Megújult IKEA gyerek sarok- csakúgy AgnesSdesignosan

Nos, elkészült végre... És valami csoda folytán, erről végre írni is tudok...
Na, nem valami csoda főzet, amitől ami a derekunkon van az feljebb csúszik és nem is valami nagy házalakítás, csak egy egyszerű kis sarokrész a nappaliban, a lányoknak, színesen, vidáman és romantikusan. Ez most kicsit nagyobb munka volt, tovább is tartott, mint amihez szokva vagyok és talán színesebb is lett, mint képzeltem, de egy biztos, sokkal szebb lett, mint előtte.

Merthogy a nagyobbik gyermekünk két éves korában kapott egy IKEA gyerek asztalt két kis székkel (akkor még 5000 Ft volt), illetve vettem még 2-2 db éjjeliszekrénynek árúsított faelemet (darabja 2500 Ft volt) és egy-egy fadeszkából készült is két darab óriási babaház. Nagyon sajnálom, hogy akkor még nem gondolkodtam folyamatképekben, mert szerintem nagyon egyszerű az elképzelé, mégis nagyon látványos az eredmény.
Az évek alatt ezek kicsit leamortizálódtak, főleg, hogy ezek is olyan mindenes bútorok lettek és így a joghurtfolttól és a filctolltól kezdve talán még kiskutyaszőr is volt rajta, pedig nincs is kutyánk. Itt esznek, rajzolnak, játszanak, ezen kszülnek az apró sütik, apró kezek által.
Nézegettem, nézegettem, mígnem úgy nem döntöttem, hogy végre neki esek, mert már nagyon bántotta a szemet. Nagyon sok minta az eszembe jutott, míg végül egy kicsit romantikusabb irány mellett döntöttem, mert mostanában nagy hatással vannak rám a facebook-on posztolt vintage és shabby stílusú képek.

Festéshez vettem  a Festékboltban egy nagy doboz akrill festéket, de sajnos az olcsóbbik fajtából és valami borzasztó volt vele dolgozni! A bútorokat lecsiszoltam (kézzel), majd vagy 5 (!) rétegben lefestettem, de nem lett olyan tökéletesen fehér, mintahogy elterveztem! Ráadásul a babaház ajtajáról nem tudtam a toll rajzokat lecsiszolni, így azt nem is sikerült 100 %-san lefedni. A végén meg is bántam, hogy nem a jól bevált  Pentartos alapozóval és szivacsecsettel estem neki, mert valószínűleg sokkal szebb lett volna az eredmény. Szóval nem lett tökéletes munka, de nem volt időm, sem energiám újrakezdeni, így maradt ez a majdnem fehér szín.  Persze a legnehezebb része megint az volt, hogy azon röpke idő alatt oldjak meg mindent, amíg a gyerekek nincsennek itthon vagy épp alszanak és mindezt úgy, hogy előtte és utána is mindent rendbe kellett tenni, különben a kisebbik szétszed mindent molekuláira, a Nagy meg mindenből kincset csinál és nem enged semmit sem kidobni. Pedig lassan már Bazárt nyithatnánk, annyi a limlom itthon.

Miután (majdnem) fehér lett, jöhettek a csíkok az ajtóra. A Pentart puncs/matt színe mellett döntöttem, mert épp ebbe a színbe voltam aznap szerelmes.  Vonalzóval megrajzoltam a csíkok helyét, majd ragasztócsíkot is tettem oda, hogy kivételesen pontos legyen a munkám. Ezzel elég gyorsan haladtam és szerintem nagyon jól fedobja az egész eneteriőrt. Ezután következett a minta felvitele stencil segítségével. Ez a szép erős szín Pentart matt piros és matt fekete színekből lett kikeverve, de sajnos a stencilhez nem volt rögzítő spraym, így a minta kicsit elmosódott, de azért vállalható még. A szekrényke tetejére dekorgumit vettem (összesen 6 darabot), ebből lett a tető. Egyszerűen technokollal felragasztottam, nem volt benne nagy kihívás, így ajánlom Nektek is, ha hasonló projekten dolgoztok.
 A csipkemániám itt is megjelent, így kapott a házikó is egy kis csipkét, persze csak a romantika jegyében.
A házikó ezzel el is készült, jöhettek a székek és az asztal. A fehér alapszín már megvolt, így csak egy kis szalvétára volt szükség, na meg a dekupázsragasztómra és máris egyediek és szépek lettek a bútorok. Ez a két kedvenc virágmintám, így van rá némi esély, hogy ezt valójában magamnak díszítettem:)
Az asztalra is került a stenciles mintából, így van némi összhang és kapocs a két bútor között.
Végül a parafatábla maradt, amit egész egyszerűen csak bevontam ezzel a kockás anyaggal, tettem rá egy kis farkasfogat, majd került rá egy írhatótábla, na meg a remekművek. Az írhatótábla alapanyagát egyébént a kuka mellett találtuk és csak egy kis mágnesfestékkel kellett lekenni, szóval ez egy abszolút szuper kis újrahasznosítás volt.

Mivel Léna baba mostanában szeret rajzolgatni, így farkasfoggal és két darab csipesszel a házikó oldalára akasztottam fel nekik lapokat, ami nagyon jó ötletnek bizonyult, ugyanis így szem előtt van és minden nap leülnek rajzolgatni. A ceruzatartók természetesen fémdobozokból készültek,  dekupázzsal és csomagolópapírral lettek bevonva. Legvégül a kis tündérkés kép készült el, mert olyan üres és csúnya volt ott a fal, illetve szerettem volna, ha a mesevilág is bekapcsolódik az elképzelésembe. Nagyon jó érzés volt, amikor a kisebbik (most lesz 2 éves) meglátta és megkérdezte, hogy "Anya csinálta?", mert már ő is tudja, hogy Anya nem bír a kreatív energiáival:)

Sajnos sem a fal színe, sem a falon lévő bútorok nem illenek a felújított kisbútorokhoz, de ősszel festést tervezünk, így majd akkor is teszek fel képeket, amelyek jobban visszaadják az egész hangulatát. A parafatábla is nagy egy kicsit, de abból kellett kihoznom a legtöbbet, ami van, így ilyen lett:) Nem bántam meg, hogy hozzányúltam, mert az biztos, hogy sokkal szebb lett, mint volt és pont ez volt a cél!
Nekünk tetszik, a gyerekek is szívesen molyolnak itt és már azt is többször kipróbáltuk, hogy hogy folyik szét a joghurt vagy a tea a bútorokon:)

Ilyen volt:





Először elpakoltam, csiszoltam és áttöröltem.

Aztán többrétegben lefestettem:

Ezután jöttek a csíkok:
Majd a csipke:
Aztán a dekupázs:)

 
És végül, ilenn lett:)


 
















 

2014. május 19., hétfő

Bodza szörp

Az óvodában megtartották a Nagynak az utolsó szülői értekezletet, ami egy könnyes búcsú is volt egyben, hisz a 4 év alatt mi szülők is összeszoktunk, megszerettük az óvodát, arról nem is beszélve, hogy azért még azt is fel kell dolgozni, hogy már ilyen nagyok lettek a gyerkők! Olyan hihetetlen látni a kiscsoportosokat és elhinni, hogy a mieink is voltak ekkorák! Persze nekem még itt a Picike, de akkor is, Lilike már iskolás lesz, holott nem rég született! Már csak pár hét és ballagunk, pedig olyan jó lenne egy kicsit megállítani az időt és lebegni a mában (mondjuk nem pont a maiban, mert ma rosszul ébredtem és egy nagy adag fagyival sem lehetne feldobni)! Léna is egyre többet beszél, fut, ugrál, énekel és megállás nélkül produkciózik, pedig tavaly ilyenkor még mászott!!!
Na, történt, hogy a szülői után a család többi része (értsd. Apa, gyerek, gyerek= 3 gyerek) haza állított nekem egy nagy láda bodzával és a hozzá kapcsolódó recepttel, hozzávalókkal, így az esti "kellemes" mosogatás után neki álltam bodza szörpöt főzni. Brrrr, gondoltam először, de szerencsére ez egy nagyon jó kis recept volt, így a szuperanyu érzéssel feküdhettem le este.
 A receptet a barátainktól kaptuk, sőt, mint kiderült, valójában a bodzát is ők szedték, így a szörpöt innen is köszöni szépen nekik az egész család!!!
Mivel a recept nem túl bonyolult, hamar elkészült és utána sem volt vele túl sok dolgom, így hamar a szívembe is zártam. Most amúgy is valami kreatív vihar tombol nálunk, száz dolgot csinálok egyszerre, így szeretem az egyszerűbb megoldásokat:) Elkészült a gyerek sarok a nappaliban, kész a szekrénykém, készült egy-két kép és ma kezdem az erkélyt is! Mindegyikről írok is majd és most lesznek jobb fotóim is, hála Gabi barátnőmnek, aztán kíváncsian várom, hogy Nektek melyik tetszett a legjobban!
De itt a recept és remélem, hogy lesz köztetek olyan, aki szintén ebben találja meg az ideális megoldást!

Recept:
50 db bodza virág
4 kg kristálycukor
2 l víz
4 db citrom karikára vágva
2 db citrom leve (és a héjja is)
5 dkg citromsav (Coop-ban vette a férjem)
2 evőkanál ecet

A 2 l vizet felforraljuk és a cukrot fokozatosan hozzáadva, felolvasztjuk benne. A cukros vízbe beletesszük a többi hozzávalót, majd 5 napig állni hagyjuk (időnként megkavargatjuk), lehetőleg hűvös helyen. 5 nap után leszűrjük (előtte érdemes még kinyomkodni a hozzávalókat, hogy az ízek még jobban átmenjenek), majd tiszta üvegekbe zárjuk. kb. 4, 5 liter sűrű szirup lett belőle(7 üveg), amit akár télen is kortyolgathatunk, bár kétlem, hogy marad addig belőle:) A "javát" sem dobdtam ki egyből, hanem felöntöttem kb. 2 l vízzel, kinyomkodtam mégegyszer, így lett úgymond még egy adag, azonnal fogyasztható szörpünk is, a lánykám nagy örömére.
Finom, bár kicsit édes, de citrommal és mentával szerintem csodálatos hűsítőnk lesz majd a nagy nyári melegben, ha lesz egyáltalán olyan!


2014. május 12., hétfő

Ékszertartó Tőlem-Nekem

Mivel most volt a szülinapom (és mert már 2 éve itthon vagyok, ami jót tesz a vásárlás mániámnak), úgy döntöttem, hogy végre bemegyek az Antikoshoz és szétnézek nála! Hát mit mondjak, csodálatos élmény volt annyi régiség között lenni, főleg, hogy nagyon esztétikusan voltak elhelyezve, ráadásul az udvaron volt két lusta macska, akiktől meg a lányaim estek extázisba! Bevallom, azzal a szándékkal érkeztem, hogy keseressek egy ovális keretet, mert Barbi varr-nál beleszerettem az ékszertartójába és szerettem volna én is készíteni egyet magamnak. A keretet nem adták olcsón, én meg túl béna vagyok az alkudozáshoz, így kicsngettem érte a pénzt, majd nagy büszkén hazahoztam. A Férj, amikor meglátta, azt hitte, hogy ajándékba kaptam, mert szerinte ezeket a régi, kopott és hibás dolgokat (vagyis szarokat, az ő szavaival élve) már úgy kellene adni, így amikor megtudta, hogy valójában én ezért fizettem (ráadásul mindezt az ő pénztárcájából), akkor pár napig nem is tért magához:) Most, látva az eredményt, már nem annyira morcos, de azért jobban örült volna, ha megpróbálom eladni ahelyett, hogy a hálószoba falát díszítem vele. A lányoknak viszont nagyon tetszik, így kicsit aggódom is, hogy hamarosan radikálisan lecsökken majd a füllbevalóim száma, hála az én házi ördögeimnek:)

Az elkészítése nagyon egyszerű volt.
A keretet lefestettem Pentartos alapozóval több rétegben. Amikor megszáradt, rámértem az anyagokat: kartondoboz lett az alap (azért mert újrahasznosított, mert kéznél van, mert így a bedugós fülik is bele mennek és mert egy fa hátlapra várhattam volna ítéletnapig is), erre ment az IKEA-ban vásárolt rózsás anyag (kb. 300 Ft-ból megvolt), erre pedig egy réteg csipke került (turis, én is úgy kaptam Nórikától). A tűzést azuramra bíztam, mert én nem mertem, ő meg örült, hogy végre kipróbálhatja a tűzőgépet, persze csakis a lányok szigorú szakfelügyelete mellett:) Aztán levágtam a felesleget és a maradék anyagokból elkezdtem rózsákat hajtogatni. Nagyon egyszerű és nagyszerű ez a technika, így lesz még rózsa dögivel az AgnesSdesignon:) Aztán már csak ezeket és a gyöngyöket kellett felragasztani ragsztópisztollyal, illetve a keret széleit áthúztam egy kis antikolópasztával, hogy előhozzam a mintát.
Már a falon van és gyönyörű!!! Álomőrzőnek hívom, mert mielőtt elalszom, pont erre látok rá és így egy kicsit csillogósabbak az álmaim:)




A tűzés és a szigorú szakfelügyelet:)








Itt egy másik, szintén egy átalakított képkeretből. Vettem egy műanyag keretet, a hátoldalát dekupázsoltam, majd ragasztottam rá csipkét és kész is lett:) és hát funkcionális!!!



Ilyen lett összességében:) A többi keret is az én művem:)




2014. május 9., péntek

Vintage madáretető

Még tavaly ősszel a Praktika Magazin ötlete alapján készítettünk mi az erkélyünkre egy madáretetőt CD tokokból az újrahasznosítás jegyében, jól megtöltöttük magokkal és csak vártunk és vártunk és vártunk, de a madarak nem fedezték fel. A madáretető is megunta a várakozást, ugyanis egyzsercsak helyrehozhatatlanul összerogyott és ki kellett dobni, de azért a helyén a kipotyogott magokból elkezdett egy kisebb mezőgazdasági terület kifejlődni. A csírák mentek, de mi Lilkóval nem engedtünk abból, hogy az erkélyünkön daloló vendégeket fogadjunk, ezért egy kókuszdióból készült ősrégi kaspóba öntöttük a maradékot, hátha észreveszi egy kismadárka. Aztán egyszercsak arra ébredem, hogy Lili rohan be a szobába reggel, hogy valami csipog a szobályában, de hamar kiderült, hogy két csőrös jószág is dalol az erkélyen és boldogan falatozik a magokból.
Én persze nem állhattam, hogy csak ilyen semmilyen kínálótálunk legyen, így elkezdtem kutakodni vmi dizájnosabb iránt, de a boltokban csak drágák lettek (volt pl. 8000 Ft-os is!!!) volna, így maradt az s.k. megvalósítás, mint általában:)

Vettem egy nagyobb méretű cserépalátétet és egy kb. 11 cm-es cserepet a Tescoba (összesen talán 500 Ft volt a kettő) és lealapoztam fehér akrill festékkel (Pentart). Aztán kiválasztottam a mintákat és kivágtam a madárkát, majd a rózsákat és dekupázsragasztóval felvittem a felületre, majd az egészet jól átkentem a ragasztóval, hiszen ez lakk is egyben, így védi a felületet majd reményeim szerint az időjárás viszontagságaitól. Az alátét peremét lehet festeni is(pl.: pöttyös, csíkos, indás, szivárványos vagy csak egyszerűen színes), de ha maradtok a dekupázsnál, érdemes a szalvétát kisebb darabokra felszabdalni, mert könnyebb a felvitele, valamint érdemes fehér hátterűt választani, mert így a minta folytonossága is megmarad. A madárka minta köré gyöngyházfényes kontúrral pöttyöket tettem, illetve glitterpasztával kicsit átkentem, hogy legyen egy kis csillogása.  Amikor mindkettő elkészült, megfordítottam az alátétet, a cserepem alját bekentem ragasztópisztollyal és a közepére nyomtam. Pár perc és vagy 20 telefonos fotó után ki is tettem az erkélyre, a frissen ültetett petóniák közé. Nem kellett sokáig várni, már meg is jelent a kis éhenkórász és boldogan falatozott a dizájnos, vintage madáretetőjéből. Az egyik szolárlámpa szárára a kontúrral ablakokat és ajtót festettem és lassan elkészül a mini cserepekből egy világítótorony is, Lili már lefestette a házikó alakú perselyét, szóval a nyár végére igazi kis mesebirodalom lesz a madaraknak! (remélem cserébe majd máshol helyezik el a pottyantósat)
Bár kicsit talán giccses lett, nekem mégis nagyon tetszik és olyan jó érzés kinézni az erkélyre és látni, illetve tudni, hogy ezt én készítettem:) A gyerekeket is hihetetlenül elvarázsolta, ugyanis azóta állandóan a madárkákat várják, nézik, újongva ordítanak és persze nagyon szeretnék megsimogatni őket. Lili minden nap friss vizet tesz az itatóba, ellenőrzi a magokat és meséli mindenkinek, hogy az egyik madár pont úgy pózolt és úgy is nézett ki, mint a képen a madárka:) És persze, én mint "jó" anya, Lénát is tök jól tudom vele irányítani, mert ha elakarom terelni a figyelmét, akkor azonnal rohani kell madárkát nézni:)))))
Kert híjján (még mindig nagyon, de nagyon vágyunk kertes házba!)  az erkély lett a mi kis udvarunk és igyekszem mindent úgy rendezni, hogy nekik a lehető legjobb legyen. Van kint kréta, amivel pl. a sötétbarna virágtartó ládákra rajzolhatnak, van egy csomó kavics, rengeteg virág, meg borsó, amit locsolni kell, lassan kikerül a kiskonyha, van egy hatalmas (többfunkciós) papírdoboz, amit szintén dekorálunk majd és most tervezek ugróiskolát festeni a bambusz szőnyegre, némi autóúttal megspékelve:) Lesz majd egy pancsoló lavor is és amíg a türelmem engedi (és hat a magneB6), kivihetik a játékokat és szabadon garázdálkodhatnak ezen a pár négyzetméteres kis csodán!
Tudom, hogy nem illik ilyet mondani, de a sok virágot és ezeket a kis apróságokat látva az jutott az eszembe, hogy ha egy erkélyből ezt sikerült kihoznom, akkor vajon hogy nézne ki a kertem???
Remélem, ezt is megtudom majd hamarosan:)













Ilyen a hátoldala vagy majd néha az eleje:




Használható így is, kinek hogy tetszik jobban:)




És íme használat közben:)



És így várják az én kis drágáim a madárkákat, reggel, kócosan, éppen mély egyetértésben:)