2014. február 24., hétfő

fadoboz egy kedves anyósnak

Igen, jól olvastátok, valóban az van oda írva, hogy kedves anyós, ami számomra is hihetetlen, de mint kiderült léteznek ilyenek is:)
Gabi keresett meg az egyik álmos reggelen, hogy ugyan Zsuzsa napra dobjak már össze valamit az ő drága anyósának! Szokás szerint hozta az alapot, majd rám bízta a történetet! Én nagyon örültem, amikor megláttam a tetején az üvegfelületet, mert így végre kipróbálhattam az opálgélemet, amire már nagyon vágytam. Vágyok én BoraBorára is, de most maradt az opálgél... Majdnem ugyanaz, de tényleg csak majdnem:)
Szóval azzal kezdetm, hogy ezt a gyönyörű, faillatú dobozt (imádom ezeknek a dobozoknak az illatát, olyan új és friss és mégis annyira természetes) és a tetejét lekentem fekete akrill festékkel, az alját pedig fehérrel. Még soha nem használtam feketét alapnak, de nem volt rossz döntés. Aztán jött rá az egykomponensű repesztőlakk és hagytam megszáradni. Másnap kentem rá a bézs színű akrill festéket és bár a repesztésem nem lett olyan látványos, mint a kisasztalnál volt, azért a hatást elértem, amit akartam. Ahogy ez is megszáradt, kiválasztottam a szalvétákat, méretre szabtam és rákentem dekupázs ragasztóval a felületre. Az oladlsó rózsás most nagy kedvenc, ami valami másra is rákerült, de pszt, ez még titok! 0-ás dekupázsecsetet használok  a ragasztó felviteléhez, nagy, erős mozdulatokkal haladok a közepétől kifelé, fentről lefelé, ügyelve a szalvéta mintájára és arra, nehogy szakadjon. A minta után végre a kezembe vehettem az opálgélt, de azért egy régi befőttesüvegen kipróbáltam, hogy jó lesz-e ugyan ez avlóban? Jó lett, jelentem, ráadásul lett egy tök jó kis vázám is, némi csipkével megspékelve. Sóval elővettem a kedvenc sablonomat, rögzítettem a felületre és kis szivaccsal felvittem a gélt a mintára, majd óvatosan lehúztam a sablont. Ahogy megszáradt, elővettem az antikoló pasztámat és egy szivacsdarabbal a doboz széleit átnyomkodtam vele. Végül egy kis gyöngy, csipke, két fém teáskanna és strassz és kész is lett! Gabinak és a kedves Anyósnak is nagyon tetszett és én is elégedett voltam az eredménnyel. De azért bizonyos anyósok ilyesmire ne nagyon számítsanak:)
A fázis fotók szokás szerint este készültek, csak nyugodtan tudok dolgozni, az ANYA szó folyamatos ismételgetése nélkül, így elnézést a minőségért, de talán a lényeg látszik!







 


 

2014. február 17., hétfő

Tüll szoknya a Szív tündérkémnek

A Nagyobbik kitalálta, hogy Ő Szív Tündér akar lenni a Farsangon és természetesen az az opció számára nem létezett, hogy a jelmezét vegyük vagy kölcsönözzük, azt csakis Anya készítheti! nem mondom, nekem sem jutott volna más az eszembe, főleg, hogy még nem dolgozom, belefér! Jövőre viszont két jelmez kell majd, munka mellett, szóval lehet megnézzük a kínálatot:)
Lilike már legalább 1 hónapja elhatározta, hogy ez lesz, még meg is tervezte a jelmezét, bár a kivitelezésnél már nem ragaszkodott az elképzeléseihez, rám bízta.
Tudjátok, hogy mennyire utálok varrni és borzasztóan sokat gondolkodtam azon, hogyan is kellene ezt  atüllszoknyát kivitelezni, mert sajnos sehogy sem állt össze a fejemben, hogy hová kell a tűt és a cérnát tenni, hogy az jó legyen. Húztam, halasztottam, míg odaáig jutottam, hogy rákeresek a googleön, hogyan lehetne ezt varrás nélkül megoldnai! Tudom, menthetelen vagyok, de én tényleg nagyon utálok varrni!!!
Szóval megtaláltam ezt a képet és azonnal neki is estem felszabdalni a tüll anyagot! Nálunk 500 Ft/m, kb. 2,5 méter vettem belőle+olyan 30 cm gumit (ez lehet vékonyabb is). Megmértem, hogy Lilkónak kb. hány cm-es hosszra lesz szüksége, ez 25 cm volt, tehát 50 cm hosszú és kb 5 cm széles csíkokra vágtam fel a tüll anyagot. A gumit összevarrtam(!), de túl széles lett, így elvágtam és összekötöztem a végén! Nem egy elegáns megoldás, csak lusta anyukáknak ajánlott!!! Aztán lecsücsültem a kanappéra, ráhúztam a gumit a felhúzott lábaimra és elkezdtem kötözgélni. Nem egy gyors munka, de nekem a varrás hihetetlenül sok időmbe került volna és legalább egy idegösszeroppanásba.
Ahogy elkészültem, elővettem a csodás csillogós dekorguminkat, ami öntapadós (direkt lusta anyukáknak készülhetett), kivágtam egy csomó pici szivecskét és ráragsztottam a szoknyára. A szivecskékből került a ruhájára, a szárnyaira, ami kartonból készült, lett egy szív pálcája, amivel osztogathatja a szeretetet és csináltam vagy 30 db kis szivet is, amit Lilkó kiosztogatott a Farsangi műsor előtt, így a gyerekek már abban léptek fel:) A szépsége a dolognak, hogy pont Valentin-napon volt a buli, így a jelmezünk igazán találó volt! Amikor Lilkó felkelt, egyszerűen nem jutott szóhoz, amikor meglátta, nagyon tetszett neki!!! A szoknya sokkal jobban mutatott, mint azok, amiket varrtak, így ajánlom mindenkinek!
 
Ez volt az utolsó ovis farsangunk  a Naggyal, így egy kicsit meg is könnyeztem. Olyan jó buli volt, hogy ránk zárták az ajtót, mert mi jöttünk el utoljára! Minden tiszteletem az óvónőknek és mindenkinek, aki ezen a bulin dolgozott, egyszerűen szuper volt! A műsor vicces volt, kedves és aranyos, a gyerekek nagyon jól néztek ki, az óvónők még be is öltöztek, hatalmasat táncoltunk, ettünk sokat és persze volt tombola is. A Picike is nagyon élvezte, nem győzött fotózkodni, meg intézkédeni, mondhatni egy külön műsorszámot nyomott! Így ez az év sem múlhatott el egy jó kis farsangolás nélkül, hála az ovinknak! Pénteken a Kabócákkal bulizunk, de előtte még a kis Mazsoláinknak is lesz egy farsangolás, de ott már szervező leszek, nem "vendég".
 
http://mentootlet.blogspot.hu/search/label/varr%C3%A1s%20n%C3%A9lk%C3%BCl

Így készült tehát és ilyen lett a miénk:)
Lili első divatervezői próbálkozása:)




Ugye, hogy csillog a dekorgumi?


 
Fénykép
Ezek kerültek a zsákbamacskába:) Kavics festés akrillal, mozgó szemek és egy kis alkoholos filc és kész! Így néz ki, ha profi készíti:


2014. február 16., vasárnap

Újabb "szemét styling"

Azt hittem, hogy lesz végre 5 perc csend a lakásban és nyugodtan megírhatok egy bejegyzéset, de tévedtem! Néha nehezen hiszem el, hogy csak négyen lakunk együtt, mert sokszor olyan érzetem van, hogy egy koedukált koli buli semmi ahhoz képest, ami nálunk zajlik! Legkisebbik gyermekünknek most már kifejezetten alakul a beszéde, az -Jajjajj, csegítcség! a kedvencem, amit olyan édesen mond, hogy menten elolvadok a közelében! Továbbra is egész nap énekel és mondókázik, játszik és persze követ mindenhová! Már lassan a gondolataimban sem lehetek egyedül annélkül, hogy valaki ne mondaná, hogy -Anya, ami azért nem mindig olyan nagy happy, mondhatni egyre többször gurul el a gyógyszerem... Persze, édes dolog, meg minden, amikor a gyerek(ek) az árnyékoddá válik, de azért nem akkora buli, mint amilyennek elsőre tűnik! Főleg, hogy én kifejezetten szeretek néha egyedül, csendben molyolni vagy legalább egyedül kezet mosni annélkül, hogy az "árnyékom" ne pocsolná tele vízzel a fürdőszobát és önmagát! Ma már azuram is megjegyezte, hogy -ezektől egy perc nyugta sincs az embernek! én meg megértően bólogattam és kértem, hogy nézzen szét a lakásban és nyugtázza, hogy egy pár évig még ezt a kupit kell néznie, mert ezektől tényleg nincs egy perc nyugta sem az embernek! A Nagy meg válságban volt, merthogy itthon maradhatott két napra és az úgy megtetszett neki, hogy gondolta ő már nem menne többet óvodába! Ez eszébe jutott 6,5 évesen!!! Így volt sírás este, reggel, egész nap az oviban, míg úgy meg nem ijesztett mindenkit, hogy már a lázát mérték és a pszichológust emlegettük! Végül kialkudott heti 3 nap délbe hazajövetelt, vagyis ebből kettő mamázósat, de mint telheteten gyerek, neki ez kevés! Aztán haza hoztam és olyan "kedves" volt Velem, hogy megbeszéltük, ennek így nem sok értelme van, mert én csak berekedem, ő meg megsüketül, így úgy tűnik, most már kezd bele nyugodni, hogy még egy pár hónapig oviba kell járnia! Bár már suliba sem menne, szóval mondtam neki, hogy akkor gazdag férjet kell találnia, mert a közmunka nem opció! Azuram meg vicceskedik, gondolta felhívja a telefonján saját magát és ezt mondja bele: - szia Helga, még ne gyere, még itthon vannak! Na, nem mondom, kikerekedett a szemem, de ahogy ránéztem, röhögő görcsöt kaptam, mert pont úgy nézett ki, mint amikor egy kisfiú megtréfálja az anyukáját és várja a reakciót! Azóta "Helga" az életünk része lett, napi szinten poénkodunk vele, bár mosogatni még egyszer sem sikerült neki:) A két gyerek szó szerint darabokra szed, teljességemben akarnak, így egyre kevesebb idő jut a munkára, főleg a házi fajtára! A múltkor volt is nagy döbbenet, mert gondoltam alszom én vagy 20 percet, amíg a gyerekek szétszedik a házat és majd megmutatjuk apának, hogy 20 perc alatt mekkora kupit lehet csinálni! Pechemre csöngettek és a Sárkány, akarom mondani a kedves Anyós állított be váratlanul megnézni az onokákat! Hát na, ha rend lett volna se jött volna jókor, de ez így azért kicsit ciki volt! De rendrakásban Világbajnok vagyok, így 10 perc múlva már voltak közlekedésre alkalmas járatok  a lakásban:) Viszont az kicsit zavar, hogy nem haladok a munkával, semmivel nem készülök el akkora, ahogy elterveztem és persze ahonnan csak lehet, elkésem továbbra is! Szétszórt és feledékeny vagyok és ha nem süt a nap, kedvetlen is... Szóval nagyon várom  a tavaszt, mert akkor talán használható leszek valamire... :)
Nagyobb ház kellene, meg egy bejárónő, meg belőlem vagy kettő-három és akkor mindenki nyugodt lenne:) Na, de nem rabolom tovább az időt, meg legalább 5 perce nem hangzott el az Anya!!!, így mutatom, hogy miket stylingoltam át mostanában.
 
Az elsőt Kovács Annamáriának készítettem, ő volt a múltkori szép fotóim készítője, modhatni ez volt a "fizetése". Adott egy régi fekete papírdobozt, hogy csináljak belőle spagettitartót. Szokás szerint lealapoztam fehérre a Pentartos alapozóval, majd jöhettek a minták. Ilyenkor örülök, hogy nem dobom ki a szalvétadarabokat, mert most nagyon jól jöttek. Kiszabtam, felkentem, egy kis farkasfog és kész is lett!
A másik, a whiskys csak úgy készült itthonra, szintén hasonló eljárással és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel! De az igazi kedvenceim a konzervdobozból készült kaspók lettek, mert annyira egyszerűek és mégis olyan jól mutatnak, hogy csak ajánlani tudom, hogy ne a kukába dobjátok a fémdobozokat, hanem vonjátok be valamivel és legyen a lakás dísze a "szemét". Itt elég volt egy rétegben alapozni (szivaccsal kell felvinni a festéket), aztán már jöhetett is a minta! Még majd kerül rá egy kis csipke, meg gombok, de én már befogtam őket, mert kellett a tavasz érzet!!!
Íme az eredmények:













2014. február 9., vasárnap

Cake Haven

 
A Fonóban volt végre egy olyan foglalkozás, ami az ízlelőbimbóinkat is megmozgatta, nem csak a kezünket! Nóra, aki egyébként két pici gyermek anyukája és banki ügyintéző volt a gyerkők előtt, az internetről tanulta meg a cukrász mesterséget és mondhatom, csodákat művel! Ha meglátjátok a munkáit, ezt nehezen fogjátok elhinni, mármint, hogy z internetről tanulta meg, de azt hiszem, ő egy igazi isten adta tehetség! A tortái nem csak szépek, de még finomak is és elmondása szerint a kedves férje a legfőbb rajongója! Az egyik oldal, ahonnan tanul, az én kedvencem is és a mezeskalacskonya nevet viseli! Ismerős valakinek? :)
 
A Fonóba 16 darab előre megsütött, isteni csokikrémmel megkent mini tortával érkezett Nóra és annyi fondanttal, hogy az egy cukrászdának is elég lett volna! Hát lehet ennél lelkesebb az ember?????Borzasztóan izgult, bár nem kellett volna, hiszen mostanra mi Fonósok egy igazán jó kis csapattá kovácsolódtunk össze, mondhatni barátok lettünk és nagyon jól szórakozunk együtt, na meg nagyon ügyes is volt! Asszem Tündivel mi vagyunk az ügyeletes stand up comedysek, mert valahogy mindenről eszünkbe jut valami hülyeség:) Az elején általam "kőbe vésett" szabály, miszerint nem hozzuk a gyerkőket, mert ez igenis legyen a mi időnk, már az eslő körben megdőlt és azóta olyan Anya-lánya programmá nőtte ki magát nálunk, ami nagyon jó érzés. Főleg most, amikor a Nagyból egyszerre tört ki 1,5 év elnyomott testvér féltékenysége és a szemeit a nagy jelenetek közben már vörösre sírta, az ilyen programok különösen jól jönnek. Szóval Nóra készült nagyon, mi meg figyeltünk és tanultunk és rájöttünk arra, amit eddig is tudtunk, hogy nem egyszerű mesterség ez! Miután kinyújtottuk a fondantot megfelelő nagyságúra, óvatosan a mini tortára helyeztük és jöhetett a díszités, ami már igazán gyerekjáték volt, vagyis annak tűnt... Szintén kinyújtottuk a színes cukorgyúrmákat és kedvünkre válogathattunk a formák között. Voltak ügyesebbek is, akik már elsőre igazi csodákat alkottak (szerintem egész éjszaka készültek vagy ilyesmi, vagy külön órákat vettek:) és voltak gyengébbek is, pl. én, de nem zavart, merthogy én csak kipróbálni akartam ezt is. Összeségében elmondható, hogy nagyon, de nagyon jó foglalkozás volt, jó hangulatban, isteni végeredményekkel! Örömmel hoztuk haza megmutatni a családnak, hogy miket készítettünk és még nagyobb öröm volt, amikor megettük!!!!
Szóval köszi Nóra, nagyon ügyes voltál és nagy örömet okoztál nekünk! Gere máskor is!!!!
Közben volt ám a Fonóban horgolás tanulás is Zsuzsával, aki szintén az internetről tanulta a mesterséget és le a kalappal előtte, mert szuperszónikus, de sajnos 15 perc elég volt arra, hogy ismét rájöjjek, a horgolás jobban felidegesít, mint a gyerekeim vagy az aktuális kormány! Gabi a makramé karkötő rejtelmeibe avatott be bennünket, de mivel itt sem kellett ecsetet használni, nekem ez sem ment igazán! De olyan jó így együtt, hogy egymást tanítgatjuk, közben jókat szórakozunk, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy keressen vagy akár hozzon létre hasonló kis klubbot, mert mindenki csak nyer vele!!!
Hamarosan mutatok új munkákat az AgnesSdesignról, de a héten jelmez varrás és nem megbolondulás a két gyerek mellett lesz a cél, szóval van feladat bőven:)
Köszönöm a játék meghívásokat, hamarosan eleget is teszek ezeknek is, de sajnos ez a testvérféltékenység nem akkora buli, mint reméltük, így az "Anya idő" most majdhogynem nullára csökkent, de igyekszem nagyon!
 
 
 
 

Lili lányom munkája:)
és az enyém... Na, nem a pöttyös, mert az szép lett, a pillangós, mert az nem annyira szép... :)


És íme Nóra néhány tortája:) Mondom, az internetről tanulta!!!





És ezt én kaptam a névnapomra, meglepinek, örültem:)