Ezek a munkák általában megrendelésre készültek, mert magamnak mostanában nem gyártok semmit, mert kezd már úgy kinézni a lakás, mint egy dekor bolt és már tényleg nincs üres falfelületem... Vagyis: a fürdőszobában még mintha lenne... :) Na jó, az IKEA-s kaspó csak itthon maradt, mert hát olyan jól mutat a konyhámba! A szokásos dekupázs technikát használtam, amit szeretnék majd továbbfejleszteni és új technikákat megtanulni hozzá és erre Egerben a kedvenc Hobby boltomba lesz is lehetőség.
Most van egy új megrendelőm, az Anyukám, aminek nagyon örültem, mert ő ritkán kér vmit, adni bezzeg!, így nagy örömmel vágok neki a munkának. Egy rég nem látott barátnőjét fogja meglátogatni, a tesóm titokban szervezte meg a "randit", így most Anyu nagyon izgatott és persze mi is, hisz mi örülünk az örömének. A legújabb munkám egy leendő három évesnek készült, amihez ő választotta a szalvétát! Hát mit mondjak, nagyon jó érzés volt készíteni a dobozkáját, hisz olyan aranyos, hogy ilyet kér a szülinapjára:)
Közben nálunk továbbra is zajlik az olaszok élete. A Picike elég határozottan közli, hogy Nem! ha nem akar vmit és mostanában a falusi vérvonala is kezd megnyilatkozni, ugyanis úgy is tudja, hogy Neám:) A Nagy közben alkudozik itt mellettem, hogy szeretne egy szőlőcukrot, nagy nehezen belemegyek, majd közli, hogy akkor kettőt... Mindig ezt játszuk. Én mondok valamit, ő ellenáll, majd heves alkudozásba kezd és végül az lesz, amit ő akar... Új szokása is van: éjjel kettő körül megjelenik az ágyunknál, hogy velünk akar aludni. Mi visszavisszük, majd megint jön, mi megint visszük, majd... szóval jó játék ez biztos, csak mi nem élvezzük! A reggeleket már kifejezetten utálom, hisz a Picike is legalább kétszer kel, így ha véletlenül alszom pár órát egy huzamba, már magamtól felkelek, hogy mi ez a luxus?! Ha meg véletlenül kimennénk azurammal mondjuk éjfélig, ezek ketten esküszöm összefognak és az aktuális "baby sitterünknek" olyan éjszakát okoznak, hogy amíg él, megemlegeti! Mondjuk előnye is van ennek: Anyukámék már értik, hogy miért vagyok néha idegbeteg a fáradtságtól! Ez a bejegyzés amúgy csak kb. az első mondatig volt zökkenőmentes, azóta eltelt egy óra is, hisz Anya kell, mégha csak dísznek is, de kell.. De jó is ez!!! :) Úgy imádom őket, annyira teljes velük minden, még így szétesve is, mert ők a minden!!!
Na, csatolom a képeket és megyek, mert még vár rám egy összebújós meseolvasás...
Ha valamit már megosztottam, bocsi, de már magam sem tudom követni magamat...
A lányka ajándéka, remélem tetszik majd neki:)
Sütisdobozok sütivel ajándékba...
Az IKEA-s kaspó... Csak megtűröm valahogy! Dekupázsolni amúgy nem egyszerű, jó alapozás kell, mert csúszik a felület és könnyen elszakad a szalvéta.
Ez a doboz a Tesókámnak készült, bár a képen nem látszik, hogy milyen szép lett..
Menő ez a kaspó, mi? Én imádom és remélem a barátnőm is:)
Azt mondta a férjem, hogy tegyem már be valamibe a csokrot, mielőtt oda adjuk. Hát én beletettem...
Ez volt az első Pachwork dekupázsom, ami nem olyan egyszerű, de aztán végülis tetszett a barátosnémnak.
A kedvenceim:) Egy testvérpárnak készült ajándékba
Az első "férfi ajándék", amihez egy könnyen szakadó szalvétát sikerült választani, illetve mágneses táblafestéket, ami ezen a felületen nem mutat olyan jól...
Vajas dobozból maradék csomagolóból krétatartó, hogy a játszón is stílusosak legyünk
Varrónőnek készült
Anyósom kapta ezt a dobozt és kivételesen még örült is neki
Nyeremény volt az AgnesS Design oldalamon, bár a lánc nem az én művem volt!
Itt felújítani kellett, imádtam!!!
