2013. október 30., szerda

Ilyen volt.... Konyha felújítás I. rész

2005. decemberében költöztünk be kis lakásunkba és kezdtük meg közös életünket a Párommal. A lakás nagyon jó választás volt és igazából ha lenne hozzá még 1,5 szoba (a fél szoba lenne az én kis barkács kuckóm) és egy kert, akkor el sem mennénk innen. Na, jó, meg nagyobb konyha, meg ...
 A konyhabútort az előző család hagyta itt nekünk és mi nagyon örültünk, hisz minden pénzünket elvitte a felújítás és a többi bútor megvásárlása, így úgy éreztük, hogy megspórolzunk vagy 400 ezer Ft-ot. Mivel szürke volt a bútor (ismétlem SZÜRKE!!!), így a falat babakékre festettük, mert nagyon jó kis harmóniában voltak egymással így a színek. Sötétkék kockás sötétítőt választottam hozzá, ami elég karakteres volt.  A bútorok jó állapotban voltak, viszonylag megfelelőek is, így el voltunk/voltam vele. Ideáig! Merthogy egyszercsak elkezdett zavarni a szürke szín... Aztán ez a kék, ami az idő alatt vmi hihetetlenül irritáló lett számomra. Utáltam a függönyt is, meg a szőnyeget. 
 Először 9 hónapos terhesen jött rám a hoppáré, hogy átalakítom, de pénzünk akkor sem volt, így kreatívan kellett megoldani, de laglábbis max. 2-3 ezer Ft-ból. A kínaiban találtam nagyon szép rózsaszín hortenziás falimatricát (400 Ft), így megvettem és úgy döntöttem, hogy felragasztom a szekrényajtókra. Tetszett ez a megodás, így úgy döntöttem, hogy veszek hozzáillő anyagot sötétítőnek (kb. 900 Ft volt) és máris lesz egy kis szín ebben a szürke konyhában. Vagy legalábbis valami rózsaszín...Tetszett is egy darabig, de aztán elkezdtek rámzúdulni a facebook-on a szebbnél szebb világos, fehér, egyszerű, de mégis szemetgyönyörködtető konyhás képek és már a rózsaszínt is utáltam benne, meg mindent, ami ott van.
Nos, új bútor szóba sem jöhet (max. - majd ha megélem - egy családi házba, ahová minden vágyam elköltözni), mert nincs rá pénzünk, így ismét kreatívan kellett megoldanom a dolgokat.
Hogy hogyan sikerült? Milyen lett? Mit használtam és mit imádok benne? hamarosan megmutatom nektek.. :)








2013. október 27., vasárnap

Új bútor vagy régi bútor?

Az eset így indult:
- Apa, gond lenne, ha antikolnám a vadiúj konyha bútort, amit a házassági évfordulónkra vettél?
- Mi? Aha, ja!
- Komolyan?
- Ja!
Tíz perc múlva, amikor már a bútor fele lekenve rondán barnára, Apa belép a konyhába és dob egy hátast! - Te mit csinálsz? - De hát mondtam, antikolok! - Mikor mondtad? - Az előbb, amikor a gépnél ültél! - Komolyan?
Tanulság: ha akarsz valamit, azt mindig akkor kérdezd meg, amikor azember a gép előtt bambul, mert gondolkodás nélkül igent mond, csak hagyd már békén:)))))
 
Szóval vettünk mi egy kis bútort a kis konyhánkban még szeptemberben. Sokat kerestem, mire a Ysk-ben rá találtam elég kedvező áron. A boltos bácsi azt mondta, hogy 2 éve áll ott, a kutyának se kell, így még kedvezményt is kaptam rá! Rám várt, nincs kétség, bár akkor még nem is sejtette, hogy mi lesz a sorsa. Merthogy én eredetileg fehéret akartam, vagy valami régit, de azok nagyon drágák voltak, így már az első percben sejtettem, hogy át fogom alakítani. Annyit, de annyit nézegettem a facebook-on szebbnél-szebb konyha bútorokat, hogy tudtam, akarok én is ilyet. Így alakult át a konyha és ez a bútor is. A konyhában még hiánycikk a függöny és az egyéb kiegészítők, így arról azért nem teszek még fel képet, de már most teljesen más, mint régen!
 
Tegnap a Nagy barátnőzött, a Picike nagyot aludt, Apa meg foci meccset nézett, így én kicsit beindultam és egy csomót kézműveskedtem. Született jó sok doboz már Mikulásos és karácsonyi hangulatban és ez a bútor... Valószínűleg nem alszom, ha nem fogy el a festékem és a dekupázs ragasztóm, de szerencsére elfogyott és holnapig nem is lesz, így ma még pihenni is tudtam délután egy kicsit! 
 
A bútort először lekentem barna akrill festékkel. Aki ért hozzá, most fogja a fejét, hogy miért ilyen festéket használok, de szerintem ez is fed úgy, mintha a festékboltban vettem volna és tartós is, na meg ismerem már, így bátran neki estem. Ahogy a barna réteg megszáradt, rákentem egy réteg egykomponensű repesztőlakkot, ami kb. 1-2 órát száradt. Aztán ecsettel elkezdtem felvinni a fehér festéket. Olyan volt, mint egy varázslat, a repedések azonnal kijöttek és csodás antik hatást adtak a bútornak. Mivel a festékem elfogyott, még nincs teljesen kész és a hozzávaló dekorációt sem találtam még ki, de már most nagyon szép!!! Persze azember kiakadt, mint a Taxi óra és én is vívódom még önmagammal, hogy jó döntés volt-e, de aztán eszembe jut, hogy pont ilyet akartam, így meg is nyugszom. És mögötte az álomtapéta.... na, abba konkrétan beleszerettem, esténként megsimogatom, csodálom, lassan meg is csókolom:)))) Úgy gondolom, hogy a bútor és a tapéta tökéletes összhangban vannak egymással, ami csodás harmóniát áraszt. Szerintetek is?
Most már csak azt kell kitalálni, hogy hol legyen az óra éd milyen legyen a függöny???????






2013. október 18., péntek

Filc bagoly és béna szőlők

Mivel hulla fáradt vagyok, így ma a lányok korábban fürödtek és korábban is kerültek ágyba, így valami csoda folytán tudok egy kicsit csendben internezetni... Csodás érzés!!! Bár már húz az ágy, így csak röviden
 
A Modern Női Fonóban a héten Bugac/Tündi barátném tartott foglalkozást, ahol filcbaglyot varrtunk. Én persze késve érkeztem, nyakamon a két gyerekkel (még jó, hogy gyerekmentes lenne elvileg a program) és sajnos a mai napig nem sikerült befejeznem a baglyomat. Merthogy a Picike úgy gondolta, hogy jó poén lesz rajtam lógni, így meg azért elég nehéz varrogatni. De a többiek nagyon ügyesek voltak, nagyon szép munkák születtek és legnagyobb örömünkre  már tizenegyen voltunk!!! A foglalkozás már most elérte a célját, amikor két anyuka is megköszönte, hogy kirángattuk otthonról és hogy mennyire jó neki is egy kicsit kikapcsolódni! Én meg örülök, mert én tudom, hogy milyen, amikor úgy érzed be vagy zárva a világodba és milyen jó, amikor onnan kiszabadulhatsz. Szerdán Mazsoláztunk, ami jó volt, mint mindig! Szakadó esőben mentünk át gyalog, de már annyira akartunk menni, hogy ez sem volt akadály. Na, meg annyira meguntam, hogy a Picike folyamatosan szétpakol mindent, hogy kellett egy kis pakolás nélküli kikapcsolódás. A Nagy meg említette, hogy mennyire jó volt neki az esőben szaladgálni, én meg örültem, hogy meglátja a lehetőséget a játékra még ebben a kacifántos időben is. Egyébként is olyan büszke vagyok rá, mert olyan ügyes és okos, meg kreatív, meg máshol mindig olyan jól viselkedik és sorfeladatokat talál ki, meg fantasztikus rajzai vannak és hibátlan feladatai az oviban és olyan ügyesen tud már egyedül is játszani!!!
 
Ma Baba-Mama klub is volt, egy nagyon jó kis előadással, ahol a babák nem igazán voltak formában, mert pl.: hárman akartak felülni egy motorra és mindegyik hangosan ragaszkodott az elképzeléséhez. Persze az egyik az enyém volt... A Picike annyira rafinált lett, hogy ha valami rosszaságot csinál (pl.: nagy hévvel szórja szét a díszítő cukorkákat a frissen porszívózott szőnyegre), azonnal bedob vmi olyan figurát, amitől azonnal nevetnékem támad! Bár most azuram elmegy dógozóba, egy kicsit félek, hogy hogy fogjuk ketten megoldani úgy a napot, hogy minden beleférjen délután fél négyig, mert aztán megyünk az oviba.
 
A Maszatoló klubban Szüretelő játszóházat terveztem népi kézműves foglalkozással és táncházzal, de sajnos a népi kézművesem nem tudott eljönni, így maradtam én, én meg nagyon gyengén teljesítettem ma... Végülis lett egy papírcsíkos szőlőnk, meg egy WC papírgurigás szőlő, amiben apróságokat tarthatnak, meg só-liszt gyurma, de tudnék én ettől jobbat is, csak most nem ment... Elnézést mindenkitől!!!
De végülis sokan voltunk, a táncház nagyon jó volt, még pörgős szoknyát is kértem hozzá az oviból, volt sok szőlő és sok kedves kisgyermek és Anyuka és talán megbocsájtják nekem, hogy ma ilyen bénaságot kínáltam fel nekik. Nekem nagy boldogságot okoztak azzal, hogy ennyit segítettek és ilyen kedvesek voltak!! Azért megmutatom, hogy mi készült, hátha vkit inspirál vmi sokkal jobbra!
és most game over, megyek aludni!!!! De jó lesz!!! legalábbis az első ébresztésig...












 Ezek lennének a szőlők...



Koszorú sok rózsával

Úgy örültem, amikor a barátnőm névnapjára kézzel készült ajándékot kért, mert az az igazság, hogy már nem okoz akkora örömet a vásárlás, mint régen, amihez gondolom nagyban hozzájárul, hogy a pénztárcám egyre soványabb. Gondolom drasztikus fogyókúrába kezdett, hogy beleférjen a kis piros táskámba:) Szóval most nem jándékok után kajtatok boltról-boltra, csupán a Papírboltba kell elmennem az alapanyagokért. Reni egy őszi ajtódíszt kért, amit ugyebár már készítettem nem is olyan rég, így gondoltam, hogy megy majd, mint a karikacsapás! Szerdáig elment a hét a festés utáni takarítással, amivel persze közel sem vagyok még kész, de gondoltam, hogy majd csütörtökön ripsz-ropsz összedobom a koszorút és még a szekrények belsejében is elmerülhetek. Kitaláltam, hogy lesz rajta filcrózsa, meg vmi természetes, egy kis masni és kész is. Eredetileg türkiz-barna párosítás lett volna, de nem találtam türkiz filcet, így maradtam az ősz színeinél. Jó szokásomhoz híven bebugyoláltam vászonnal a szalmakoszorút, rögzítettem pici gombostűvel, majd kezdtem a filcrózsákkal. Ez kb. egy-másfél órát vett igénybe, mondom még belefér legalább egy szekrény. De aztán jött az alkotói válság. Pakoltam így, pakoltam úgy, de sehogy sem tetszett az eredmény. Mire észbe kaptam, már az esti színházra(!) kellett volna már készülődnöm és ez a drága koszorú még sehol nem tartott... Sajnos az ihlet a darab alatt sem jött meg, gondolom azért is, mert ezer éve nem voltunk kettesben azurammal:) meg még kb. 500 emberrel...
Éjszaka megint alig aludtam, mert ezek a jányok vmiért úgy gondolják, hogy én oda vagyok a kialavatlanságért, de most nem panaszkodhatom, mert csak háromszor kellett kelnem... Délelőtt Baba-mama klub volt, de még előtte próbálkoztam a oszorúval, persze el is késtem innen is, megint. Mind hiába, ez a drága koszorú csak nem akart összeállni!!!! Ebéd után a délutáni foglalkozásra kellett volna készülnöm, ehelyett a koszorún dolgoztam, így nem győztem szégyenkezni, hogy mivel mertem ma kiállni az anyukák elé... Ráadásul annyira fáradt voltam, hogy arra szavak nincsennek. Picike közben gondolta, hogy feldobja a napomat és cirka 15-20 perc alatt (persze indulás előtt, már így is késésben) letekerte az összes WC papírt, kivette a fogkeféket, szétkente a tápit a frissen felmosott (na jó, amjdnem frissen) padlón, jóízűen rágcsázta a WC papírt galacsint a szájában és még pakolni is elkezdett... Hát, nem voltam ideges, de tényleg nem... A játszóházba késve érkeztem, teljesen szétesve és ott sem voltam a toppon, főleg, hogy a Picike az oldalamra nőtt és nem hagyott dolgozni! Nem haragszom én rá emiatt, csak rosszul érzem magam a családok előtt, akiknek jó programot ígértem, erre csak egy szétesett, gondolkozni sem képes nőszemélyt láthattak. Aztán történt valami, ami nagyon, de nagyon jól esett! Az egyik anyuka a foglalkozás végén a porszívót kérte, a másik az asztalokat rakta rendbe, egy harmadik sepregetett vagy pakolt és azuram is megjelent azzal a hírrel, hogy elmosogatott és a pizza az asztalon! Tudjátok ez milyen volt? Mint amikor a hideg, szürke, esős napok után egyszercsak kisüt a nap és egy csodás szivárvány jelenik meg az égen csak is kizárólag neked! Én sok mindent elbírok és megcsinálok, de ha elfáradok, akkor sajnos nagyon elfáradok, szinte elhagyom magam! És az, hogy ezek a drága emberek (mellesleg ha mégegyszer szidom azuramat, emlékeztessetek erre a posztra. Tehát kb. holnap reggel 10-kor:) minden kérés nélkül a segítségemre siettek és nem azt várták, hogy majd ezt is én oldom meg, na ez nekem mindennél többet ért ma!!!! nem is tudom, hogy pl. azuram és az Anyukám nélkül hogy tudnék létezni, ennyi mindent csinálni és hogy hogy érdemeltem meg az ő feltétlen elfogadásukat, amikor néha én vagyok a hétfejű sárkány?! Hogy hogy lehetne megköszönni, hogy minden rendezvényemen ott vannak és mindent megtesznek azért, hogy az én munkámat megkönnyítsék? Nagyon szerencsés vagyok, mert olyan családom és barátaim vannak, akik miatt örökké hálás leszek a sorsnak!!! Ettől boldogabb már csak akkor lehetnék, ha ma végre átaludhatnám az éjszakát... De ne álmodozzunk, inkább mutogatok nektek és nem csak a koszorút:)
 
Készült ugyanis egy-két új dolog is az AgnesS Design termékpalettájára, de sajnos még annyi, de annyi minden van bennem, amit meg akarok valósítani, hogy a végén azt veszem észre, hogy nem mosogatok minden nap... jajj, hogy tudnám én azt elviselni? :))))))))))))

Ilyen lett...





de volt egy ilyen terv is

Az első pirografos felíratom erre a csodás névtáblára

és az első karkötőm...



na, meg az eslő kulcstartóim...


És persze volt megint doboz is, tele sütivel


és egy táblácska egy igazi kisangyalnak

2013. október 16., szerda

Nagyon sajtos pogácsa Mézeskalácstól

Ilyen barátságtalan időben mindig feltámad a bennem rejlő farkas, vagyis inkább a hideg idő beálltával beköszöntő farkaséhség... Nem tudom, hogy hogy lehet, hogy nyáron vékonyan és csinosan nyomom, ilyenkor meg nem győzöm takargatni a hasam! Ahogy kicsit hűvösebb lesz, máris sütni és főzni akarok, lehetőleg minnél hízlalóbbat... De: kiderült, hogy a párnázott pocakot is lehet szeretni, merthogy az én Picikém nagy örömmel gyűrkölészi és közben jókat kacag! Hát kell-e még nekem ezek után kockás has? Azt mégis hogy lehetene gyűrkölészni????????
Na, a mai sütés tárgyára az egyik kedves ismerősömnél találtam rá és már alig várom, hogy neki essek!!!
Megyek is, aztán jövök az élmény beszámolóval és a nyaminyami elégedettségi vizsgálat eredményével.

Recept:
 
Szóval... Megsütöttem... Megkóstoltam...
Mennyei és csodás, főleg még langyosan, mert akkor szinte olvad az ember szájában... Aki szereti a pogácsát, ezt ki ne hagyja!!! Köszi Mézeskalács, most a tiramisu tortád jön:)))))


2013. október 14., hétfő

Szivárványos maszatolás

Hú, zajlik a konyha festés, nagyon izgi!!! Itt van a mi imdáott Jánosunk, mi meg nézzük, ahogy dolgozik. De a konyhás bejegyzést, később, egyben, így most a múlt heti Kabócás programokról egy kis összefoglaló.
 
Kedden a keresztszemes hímzéssel ismerkedtünk a Modern Női Fonóban és hát tudjátok milyen viszonyban vagyok a tűvel és a cérnával...  Most viszont volt egy kis sikerélményem:) Na, nem, nem lett tökéletes, de a varrásom egyik oldala legalább jól sikerült, ami valószínűleg annak tudható be hogy egyszerű mintát választottam! Gabi barátnőm volt az "oktatónk" és nagy türelemmel segítette a munkánkat. Voltak köztünk nagyon ügyesek és beválalósak is, de összességében elmondható, hogy ez a foglalkozás is nagyon jól sikerült! Az, amiért elindítottuk, már itt megnyilvánult, amikor két anyukánk is megköszönte, hogy itt lehet, mert végre kirángattuk a hétköznapok problémájából. nagyon fontosnak éreztük, hogy legyen egy olyan programunk is, ami csak az anyukákra figyel, mert egy nőnek nagyon sok dolga van és bizony szükség van egy kis "nyugalom szigetére", ahol ezek a terhek kicsit könnyebben elviselhetőek. A gyerkők ismét velünk voltak, pedig megbeszéltük, hogy gyerekmentes lesz, de mivel ők is jól érezték magukat, így tök jól elfértünk egymás mellett!
 
Pénteken megtartottam az első Szivárványos Maszatolást, ami a Tapicskoló foglalkozásnak felel meg. Az egészet úgy építettem fel, hogy voltak benne mondókák, dalok és persze festés is. Az egész bemelegítéssel kezdődik, egy fix mondóka/dalocska sorral, majd elővesszük Bartos Erika: Szivárvány című versét és "felmászunk" egy színre a vers sorainak megfelelően. A pirossal kezdődik, így a piros színhez kapcsolódó mondókákat/dalokat gyűjtöttem össze és azokat mondogattuk, közbe iktatva egy-két rajzoltató mondókát is. Amikor ezt befejeztük, jött a papír, festék, zsírkréta, ceruza és kezdődhetett a móka. A gyerekek nagyon édesek voltak, nagyon élvezték és büszkén jelentem, egy ruhát sem kell kidobni, mert nem lettek nagyon festékesek, hagytuk őket játszani a festékkel, a ecsetekkel, így egy nagy maszatolás lett a vége. Egy almát is kettévágtunk, hogy legyen alma nyomdánk, de volt, aki inkább megette volna:) Az egyik kislány megkóstolta a festéket, biztos ízlett neki, mert nem panaszkodott. Imádtam ezt a foglalkozást, így szeretnék majd jobban elmerülni benne. Ami fura volt az az, hogy egyáltalán nem izgultam, pedig szoktam az ilyenek előtt, de valahogy ez olyan természetes volt.
 
Délután Baba-Mama Börzénk volt, ahol mi szokás szerint semmit nem adtunk el, de volt, aki a felét kiszórta annak, amit hozott.
A Maszatoló klubban most Edónk tartott foglalkozást, ami nagyon jó volt, hisz annyi mindenre kellett figyelnem egész nap, hogy jól jött a segítség. Egyre többen vagyunk ott is, aminek nagyon örülök. A héten is izgalmas programjaink lesznek, például Szüretelő játszóház népi kézműves foglalkozással és táncházzal, szóval oda csapunk a lecsónak. vagy a szőlőnek:)
 
 
Modern Női Fonó
 


Szivárványos Maszatolás
 








 
Maszatoló klub