2013. június 22., szombat

1 éves lett az én angyalkám

Most ez még nem egy szünidős-túlélős bejegyzés lesz, hanem egy torta, ami a számomra egyik legfontosabb embernek készült.
1 éves lett ugyanis az én kicsi, drága kincsem, aki annyi örömet okoz nekünk, hogy általa szebb lett a Világ! Nincs még egy ilyen élettel teli, kedves, mosolygós, vagány, huncut kislány, mint a mi Léna babánk, aki folyton mosolyra késztet mindenkit! Egyszerűen olyan a kommunikációja, hogy ezt kellene a TVben mutogatni és nem lenne ennyi kretén a Földön! Nem csak a szája jár folyamatosan, hanem mutogat, számon kér, megmagyaráz, elzavar, kér, kérdez, vígasztal, elcsábít és levesz a lábadról! Nem csak gyönyörű, de okos baba is és minden nap meglep valami új dologgal minket! Ma pl. bemutatta, hogyha ő felakar mászni a tesójához a nagy ágyra, akkor fel is mászik! Kitartó és türelmes és tényleg mindig mosolyog!!! Most a legújabb, hogy magában kuncog vmin. Mászik, vagy nyomkodja a nyomtató gombjait és közben kuncog huncutul! Nagyon vicces! A pasik meg már most rettegnek tőle, mert konkrétan átmászik a másik babakocsiban, ha abban egy helyes kis hajas baba fekszik, de simán lefogja a babakocsit is egy másik nagy szemű hajas baba miatt és közben folyamatosan magyaráz valamit! Ha zenét hall, azonnal táncol vagy épp ritmusra rázza a játékokat! Beszélni még nem tud, de a hinta-palintát már énekli. Most tanulna járni, ezért egy édes behízelgő szuperöleléssel kezdi, majd a következő pillanatban már az ujjaimat fogja és indul is! Enni mostanában nem nagyon akar, csak a tápszerért van megveszve, meg a papírért... A nagy tesóval nagyon szeretik egymást, Léna már a Lili látványától kurjongatni és vigyorogni kezd, Lili pedig mindig kapható egy kis csiklandozásra. Bár a kisasszony mostanában egyre többször veszi elő az eddig ismeretlen féltékeny, akarnok énjét, mégis ő a legcukibb baba a Föld kerekén!
Amióta köztünk van, úgy érzem, hogy teljes ember vagyok, de a szívem kettészakadt és már csak ezzel a két résszel vagyok képes együtt élni! Úgy érzem, hogy talán valamivel jobb anya lettem, aki többet törődik a gyermekeivel és aki mindent megtesz értük, amit csak tud! Sajnos soha sem leszek az a türelmes, játékra bármikor kapható anyuka, aki szeretnék lenni és ezért sajnálom is a lányokat, de igyekszem más területeken helyt állni, hátha az is elég lesz... A szülinapjuk környékén mindig újra élem a terhességem, a szülésem és az első időszakokat, ami ilyenkor már nagyon nosztalgikus, kellemes időutazás! Akkor bezzeg...:) Nem egyszerű szülőnek lenni, de nem annak lenni, maga lenne a pokol!

Amikor Lili lett egy éves, kapott egy jó kis családi bulit, tortával, ajándékokkal, vidámsággal. Gondoltam, Lénának is megadom ugyanezt, de sajnos a bulit most apósékhoz szerveztem, ami azért nem volt annyira jó ötlet... Merthogy az én apósom, az a bolhából elefántot (vagy inkább nap méretű bolygót) kreáló tipus, aki bár mindent egy maga akar megoldani, ezt jó sok hisztivel, türelmetlenséggel és morgással teszi meg! Szegény, nem tehet róla, sajnos kb. 40 éve nem volt elég határozott a házasságon belüli szerepeket illetően, így egyhamar ő lett a mindenes a családban! És teszi mindezt úgy, hogy az sohasem lehet elég jó azanyósomnak... na, persze azuramat sem kell félteni, mert a kedvenc mondása, hogy majd Apám elintézi! Ez persze ezen a napon is érvényben volt, asszem ezért is volt morci az após pajtás...Joggal, jegyzem! Én bírom nagyon az öreget, mert van humora és tényleg nagyon segítőkész, de ki nem állhatom, hogy nem bír nem-et mondani! De ha már nem bír, akkor legalább maradna csendben, mert ezek ketten úgysem hallják, ha morg, csak az a lényeg, hogy az legyen, amit ők akarnak! Na, ebben nem merülnék el jobban, holnap lehet törlöm is ezt a részt, mert könyv lenne a vége, meg családi perpatvar, így a lényeg, hogy azzal kezdte a bulit azapós, hogy jó hangosan összevesztek azurammal a nyársalás problémáján.  Mert van akinek ez probléma... Aztán Lilkónak meglett tiltva a homokozás, mert homokos lesz a fű, aki erre kilopott egy adag homokot a homokozóból és a lépcsőn kezdett bele a játékba. Na, erre anyós közölte, hogy ő egész nap a lépcsőt (!) sikálta, így a gyerek abba is hagyta az egészet és letelepedett a pihenőszékre. 7 embernek volt 2 szék és egy mini asztal, mert a garászba nincs vagy 20 db. elfekvőben, majd jó lesz vmire címmel. Aztán az én drága jó anyukám elégedetten számolt be arról, hogy bezzeg náluk mi mindent megcsinálnak az unokák, majd az egész kiteljesedett Léna anya-mániájával, ami főként sok-sok sírásból és nyűglődésből állt. Na, de az áldomás elfogyasztása után enyhült a hangulat és mire Léna végre megkapta az ajándékát, ő is megnyugodott! Egy sütifalót kapott, ami nagyon. de nagyon tetszik neki, csak Lili volt kicsit írigy, mert ő aznap épp nem kapott semmit. Mert amúgy majdnem mindennapra kitalál vmit... A tesókám megcsinálta a kiskonyhát hokedliből, amit majd meg is mutatok nektek, ami szintén nagy öröm volt mindenkinek. Hazafelé Léna kidőlt, aztán persze feléledt, de összességében azért elmondható, hogy nem így képzeltem ezt a napot! Tudom, hogy ő nem így fog emlékezni rá, de én tudom, hogy ez volt az eslő szülinap, soha többé nem lesz ilyen, jó lett volna, ha kicsit több benne a nevetés, mint az idegbaj!
Mindegy, a torta jó lett, így azt megmutatom nektek, hátha valaki szeretne legalább egy emlékezetes tortát az első szülinapra.
A kedvenc vizes piskóta alapomba tettem sok-sok meggyet és megsütöttem. A tetejére túrókrém jutott, amibe tojás helyett natúr joghurtot és citromlevet tettem, ami így is nagyon finom lett. A kerek piskótámat aztán lekentem a krémmel, majd félbevágott piskótákkal körberaktam. A tetejére kész marcipánfigurákat tettem és leszórtam színes cukorkával és végül körbe tekertem egy szép szallaggal. Léna nem evett belőle, szóval jöhetett volna a tojás is, de azért szerintem tetszett neki:)

Boldog szülinapot Angyalkám! Maradj velünk mindig és teljesítsd a küldetésed, hisz céllal jöttél eme Világra, érzem...

ui.: Lili, téged is imádlak:)





2013. június 18., kedd

Szünidős-túlélős

Figyelem! Ezt a bejegyzést ne olvassák azok, akiknek minta gyereke van! Azok se, akik szerint a vakáció jó móka és akár egész évben is kitarthatna. Merthogy ez a bejegyzés azoknak a lestrapált anyukáknak szól, akik úgy érzik, hogy a 2,5 hónap, az 2,5 hónap, amit meg kell oldani, túl kell élni. A gyereknek is, de főleg a szülőnek. Mert a 2,5 hónap igen is iszonyatosan hosszú idő azoknak, akik dolgoznak; akiknek nincs nagyszülő vagy állandó sitter; akiknek nincs pénze Földkörüli túrára, de még táborokra sem; vagy akiknek annyi türelme van, mint egy marék döglött hangyának vagy épp mint nekem...
Merthogy nem ám a gyerekkel van a baj. Az normális. Az anyja már kevésbé. Amíg ő életkorának megfelelően viselkedik, (kivéve ha kinyitja a száját, mer' akkó' aztán legalább 15 éves, abból is a rosszabbik fajta), addig az anyja néha lemegy dackorszakos 3 évesbe, nevelés címén.
A szünidős-túlélős valahol egy terv, nekem, is, erre az időszakra, amikor az iszonyatos hőség miatt 18 óra előtt ki sem dugjunk az orrunkat a lakásból, csak ha enni kell a angyinál, mert én nem tudok palacsintát sütni... Így viszont van kemény 10 órát kell megoldanom úgy, hogy az én jányom fekszik az ágyon, látványosan unatkozik és parancsokat osztogat. A múltkor is: haza hozom délbe, erre eldől az ágyon és felszólító módban közli velem: inni, mesét és csokit! Most! Na, és ilyenkor legyek békés és türelmes az én olaszos temperamentumommal! Ilyenkor jól kiordibáljuk magunkat, ő szajkózza ugyanazt, én próbálok hatni rá, hogy azé' má' mégsem én vagyok a házi rabszolgája, de a vége mindig az, hogy én berekedek, ő meg megkapja, amit akar... Most már ugye a Kicsi is öntudatra ébredt, borzasztóan féltékeny, amire a Nagy még direkt rá is segít azzal, hgy direkt az ölembe ül, majd elkezdi szólingatni Lénát, hogy nézze meg, hogy hol van, aki erre keserves nyafogásba kezd és kezdődik az ölbéli csata, hogy ki legyen közelebb Anyához... Édesek, de tényleg:)
 Most amúgy elkezdtem végre használni, így lassan 6 év után, amit a fősulin tanítottak és ordibálás helyett, inkább érzelmeket közvetítek és sokkal, de sokkal hatásosabb, mint a rekedtre ordítás. Olyanokat mondok neki, hogy ez nekem rosszul esett, most szomorú vagyok, ettől te sokkal ügyesebb szoktál lenni stb. és képzeljétek el, hogy sokkal nagyobb változást érek el vele, mint az ordítással! Na, nem akarok itt tanácsokat adni, hisz ez sem működik mindig és igenis legyen néha "rossz" egy gyerek, mert életre valóbb, aki huncut és rafinált, mint az, aki mindig azt csinálja, amit mondanak neki. De néha azért áldásos a csend...
Naszóval. Az én stratégiám vagy bejön, vagynem alapon indul. Szerintem a legfontosabb, amire végre én is kezdek rájönni, a napirend fontssága. Most nem csoda, ha a gyerek megvan zavarodva, hisz eddig reggelente oviba indultunk, így megvolt a napirend, de itthon meg addig alszik, amíg jól esik, akkor eszünk, ha éhesek vagyunk stb. A gyerekek nem a változatosságot, hanem az állandóságot szeretik, mert az kiszámítható és biztonságos. Így ha nem is hajszál pontos, de egy kb. napirendünk lesz, hogy tudjuk, mi miután következik.
Az első, amit lefixálunk, az a TV nézés időpontjai! Merthogy az ki van zárva, hogy egész nap a mese csatornákat bámulja üres tekintettel. Nézheti reggel, a délutáni pihenő időben és este fürdés után. Tudom, ez is sok, ezen is próbálok faragni, de mivel ő az az egésznap le kell foglalni, különben meghülyülsz tipusú gyerek, én meg nem vagyok az az egésznap prüntyőkézünk tipusú anyuka, így ezekben az időkben próbálok majd eleget tenni a házvezetőnői kötelességeimnek és erőt meríteni a nap többi részéhez. Az ebéd utáni pihenést én amúgy kötelező jeleggel bevezetném a felnőtteknek is, mert esküszöm, több felnőtt aludna el, mint gyerek :)
Aztán: a következő lépés, hogy összegyűjtök egy csomó ötletet, amit megvalósíthatnánk közösen és amikor úgy van, és általában úgy van, akkor kézműveskedünk egyet. Ezt délelőttre tervezem, hogy a Picike tudjon aludni, de ha délután jön az ihlet, akkó' akkor lesz.
Aztán: kezdjük az úszást (nekem se ártana, úgy úszok, mint a nyeletlen balta), így nem árt azt gyakorolni, ezért amennyit csak tudunk, megyünk a Zsóryba délutánonként, persze csak a gyerek fejlődése érdekében és nem azért, hogy én is élvezzem a hűsítő medencéket és finom koktélokat. (na, nem nyertünk a lottón, nem azért van ekkora arcom, csak itt van vállalkozás és remélem most fellendítem ezzel a bejegyzéssel:)
Na, és ne feledkezzünk meg azokról a barátnőkről sem, akiknek az anyukájuk hasonló bajban van, így hívjuk a gyerököt szeretettel játszani és garantált a nyugodt délután. Kivéve, ha az a másik gyerek, még a miénket is übereli... Mer' akkó' csak rosszabb lesz:)
Aztán: irány a könyvtár! Ott mindig jó, mert vannak szép könyvek, amikért még fizetni sem kell és pont addig maradhatnak, amíg a gyerök meg nem unja, na meg aztán néha készülnek gyerekfoglalkozásokkal is, ami külön jó nekünk! Mi az egyesületbe most elvileg nem terveztünk semmit, de szerencsére vannak lelkesebb anyukák, így lesz egy-két foglalkozás, amit beiktatunk kötelező jelleggel, hisz ez is egy élmény, amire majd nagykorában párás tekintettel fog visszaemlékezni, amikor épp arról győzködi magát, hogy az anyja nem is akkora barom, mint az anyósa.
Nálunk a nagyszülők is be lesznek vonva a nyáriszünetbe és nem csak azért, hogy én dolgozhassak ez idő alatt, hanem azért, mert az nekik is és a gyerekeknek is jó. Mer' hogy ott lehet fára mászni, meg kutyát nézni tisztes távolságból (mert amilyen nagy a szája, olyan beszari. Pont, mint én:), meg van papagáj, meg más játékok stb., így egy-egy napot heti szinten majd nagyiznak egy kicsit. Mivel a Picike nem eszik másnak, így ő max egy sétára lesz kapható.
Na, meg ne feledkezzünk meg a jó kis nyári programokról sem, amik pont azért vannak, hogy a gyerek jól elfáradjon. Na, jó, nem ezért, de így is lehet nézni:)
Aztán: irány fagyizni, a piacra, közös sütés-főzés, játszó, nyársalás, nyaralás, szúnyogcsípések begyűjtése, bibik a térdre, mert az kell a felnőttéváláshoz, busszal menni a Tescoba 2 db sajtos kifliért, vonattal a szomszéd városba, majd onnan vissza stb, stb,stb.
Az AgnesS Design facebook oldalamon a jövő héten ötletbegyűjtő játékot hírdetek a túlélés érdekében, de itt is kérlek benneteket, hogy ha van vmi jó ötlet, program, hely, amit gyerekeseknek ajánlanátok, akkor jelezzétek felém és mentsük meg egymást!!!! :) Az ötletekkel hamarosan jelentkezem!
Szép nyarat!
 
ui.: lányaim, ha ezt a bejegyzést 10-20 év múlva elolvassátok, tudjatok róla, hogy imdálak Benneteket és biztos vagyok benne, hogy szuper nyarunk lesz együtt!!!! Reméljük jó sok! Aztán majd lecseréltek vmi pasira, én meg nosztalgikusan gondolok vissza ezekre a pótolhatatlan 2,5 hónapokra...Puszpusz

2013. június 14., péntek

Kaspók, megint...

Ígértem Nektek, hogy kicsit szétszedem az utóbbi bejegyzésem és mivel a mosogatás helyett ismét inkább a gép előtt ülök, így kezdjük ma a kaspókkal.
Szóval azt történt, hogy sikerült eladnom néhányat közülük, ami hihetetlenül boldggá tett. A haszonról inkább nem beszélnék, mert ha órabérre lebontanám, kiderülne, hogy még én fizettem, hogy megvegyék, de olyan öröm, amikor látom, hogy valóban tetszik Nekik! Örülök, hogy engem választanak arra, hogy egy általuk fontos személy valami különleges ajándékot kapjon, és ne a 100. bonbont (amit amúgy a szomszéd Júli néni indított útjára kb. 2 éve:) és az is jó érzés, hogy külön kérik, hogy ez vagy az legyen rajta. Úgy érzem, hogy kezdek kialakítani egy fajta stílust, ami talán egyedi, talán nem, de az biztos, hogy én vagyok!!! A napraforgós kaspónál egy darabig bajban voltam, mert narancssárga szín kellet és vmi hasonló, mint a rózsás. De aztán addig formáltam, amíg sikerült beleadnom magam és úgy láttam, hogy tetszett a vásárlónak is.  Azuram is felbátorodott és a múltkor egy csomó cseréppel állított be, hogy legyen mire dolgoznom! Nagyon jó fej, mert nem szól, hogy kupi van, mé' nem főzté' asszony, he, oszt má nehogy má én fürdessem meg a kölyköket, meg izé, hanem szépen átveszi a fürdetést, öltöztetést, esti hancúrt és hagynak engem dolgozni. Én meg miközben egyik részemben kiugrok a bőrömben a festék és a cserép illatától sé a munkától, a másikban azon őrlődöm, hogy hogy a fenébe juttt egy ilyen munkamániás banya az én gyerekeimnek anyaként! Mert hiába éjszaka dolgozom inkább, csak átcsúszik másnapra vmi, a levelekre válaszolni kell, a boltba cipelem őket is és sokszor azt veszem észre, hogy pl. később eszünk, mert a gép előtt ültem! Asszem kezeltetnem kell magam, mert ez így nem normális...
Szóval nem vagyok egyszerű, sajnos, de igyekszem helytállni mindenhol. Most pl. nem fogok új dolgokat gyártani, csak ha rendelés van, mert a nyári szünet, az nyári szünet! Bár már van 4 vagy 5 szülinapi meghívásunk, ahová persze kézzel készült ajándék kerül és az én lánykám is 1 éves lesz lassan, meg lesz Lili és Nóra névnap, szóval nem teszem le azt az ecsetet egy darabig:)
Léna baba kezd olyan örökmozgó lenni, hogy ma erőteljesen elgondolkodtam azon, kell-e nekünk kimenni a házból egyáltalán? A kisasszony ugyanis feláll a babakocsiban, akár hl vagyunk, mászni és járkálni akar, a medencétől meg egyenesen megvadul! Hihetetlenül okos, mert ha látja, hogy kicsit is mérges vagyok, máris dob egy csábító mosolyt és már elolvadtam... Beszélni még nem igazán tud, bár e nem áll a szája, de a hinta-palintát már tudja! Eddig csak azt mondta, hogy hinta, de mostmár követi a dallamot és a régi Dunát is ki halljuk belőle:) Amúgy tök jó beszerző, mert egy pillanat alatt begyűjti a kocsikulcsokat és pénztárcákat, csak az a baj, hogy vissza kell adni őket... Lili nagyon édesen anyáskodik felette és tök jókat nevetünk együtt! Imádom őket, nagyon, de tudom, hogy lehetne ezt jobban is csinálni...
Szóval íme a kaspók: Még megyek a Meskára, mert még mindig nincs bolt, aztán egyszercsak egy lesz egy szünidős-túlélős bejegyzés is, ha el nem visznek addig net-elvonóra...












2013. június 8., szombat

Alkottam:)

Hát, kicsit eltüntem mostanában, de megvolt rá az okom. Mivel az időjárás mostanában nem volt túl kedves hozzánk, így ismét bezárva a lakásba kicsit kézműveskedtem, amíg aludtak a gyerekek. Hát nem mondom, nem aludtam túl sokat, de látva az eredményt, elégedett vagyok és nem bánom, hogy ma pl.: 3/4 kettőkor feküdtem le, majd keltem hét előtt, hogy fotózhassak. Igen, tudom, nem vagyok százas, de olyan jól esett!!!
Még írk majd, csak most ebéd, majd ha a gyerekek is jóváhagyják, ALVÁS!!!!
Szóval: volt ebéd és némi alvás is, de hamar azt vettem észre, hogy két gyerek ugrál rajtam, így egy nagy össznépi csiklandozás lett a pihenésből. Valami csoda folytán azonban mindkét gyerkőm átaludta az éjszakát, így mondhatom kipihentem magam. Merthogy én agyatlan, nem normális 3 este is éjfél után feküdtem le, a pénteket meg végog dolgoztam, hogy ezek a szépségek megszülethessenek, így szombatra már hulla voltam.. Bugac és Gubanc mentek Debrecenbe a kézműves vásárra és voltak olyan kedvesek, hogy elvitték az én dolgaimat is. Na, a végkimerülés eredménye, 0, azaz nulla eladott termék, így még fáradtabb lettem... De nem keseredtem el, a héten megnyitom a boltom a meskán és reménykedem... Merthogy az hal meg utoljára... Még van egy-két félkész munka, de ha azokkal is végzek, max rendelésre készítek újakat, mert végre úgy kellene csinálnom, mint a legtöbb éppeszű, gyesen lévő anyuka és nem úgy, mint egy munkamániás barom! Az egyesülettel is végezni akartam a nyárra egy kicsit, de már van két rendezvény, ahová mennünk illene és gondolom, nem lesz túljelentkezés a foglalkozás megtartására, így maradok én.. Aztán meg vásározni is kellene a csajokkal, hátha mégis összejönne az a mosogatógép:) Amúgy Tündivel és Gabival nagyon jóban lettünk, inspiráljuk és megnevettetjük egymást, ami nagyon-nagyon jó! Amikor a Naggyal voltam itthon, Anyukámon kívül nem nagyon volt kihez szólni és mondhatom nagyon sz.r volt egy ilyen extravertált embernek, mint én. De most vannak ők, meg még sokan mások, akiknek a nagy részét az egyesületnek köszönhetek, így amíg élek, érezni fogom, hogy mennyire jó a mi kis közösségünk! Persze azért van legalább egy ember, aki azért félévente emlékeztet rá, hogy nem minden ember kedves és jó fej, de miután jól kikáromkodtam magam, rájövök, hogy azért van az életembe akaratomon kívül, hogy lássam, nem minden ember jó, még akkor sem, ha annak látszik elsőre...
Úgy döntöttem, hogy ha lesz időm, tematikusan szétszedem ezeket a képeket, mert így nagyon sok egyszerre, de végre-végre süt a nap és az nálam sok-sok csavargást jelent:)
Meg aztán lassan 1 éves lesz az én angyalkám, arra fogok most ráhangolódni, újraélni az egészet és hálát adni minden nap, hogy Ő és a testvére itt vannak velünk!!!
De ha lesz új munkám, azt mutatom, mert ötlet azért csak akad ebben a keszekusza fejecskémben...

Íme az eddigi eredmény:)









































































És végül a kupi, amiben alkottam:)