Kabócás Húsvét

Azt igértem az egyik bejegyzésben, hogy ti is részt vehettek az egyesületünk húsvéti játszóházán, amit kicsit megkésve most be is tartok.
A Kabócás Húsvéti Játszóházat évek óta megszervezzük, mert kifejezetten fontosnak tartom ennek az ünnepnek a fennmaradását. Ez egy ősi, vallási ünnep, amit népszokások és hagyományok vesznek körül, amelyeket unokáinknak is ismerni kell! Nem az ajándékozásról szól, hanem a családi-baráti együttlétekről, a szokások felelevenítéséről. Tudom, hogy sokan ki nem állhatják és messziről elkerülik, amivel semmi baj nincs, csak annyit kérnék, hogy kérdezzék meg a gyerkőket, hogy vajon ők élvezik-e? Szeretnek-e a lányok tojást festeni vagy a fiúk locsolkodni? Legyen ez az ő döntésük és ne azért maradjanak le róla, mert Anya vagy Apa utálja az egészet.
Az egyesületünk az idén is több programmal készült és ismét nagyon családias volt a hangulat. Fő "attrakciónk" most már 3. éve Vargáné Marika néni, a Matyó Nagymama Klub elnöke, aki olyan kedves, hogy beöltözik matóyba a kedvünkért és valódi, matyó mintás tojást fest a gyerekekkel és a szüleikkel. Ebben az évben is többen "követelték", így nagy örömmel hívtuk meg ismét. A gyerekek nála töltötték a legtöbb időt, itt kezdtek és ide tértek vissza, mert nagyon élvezték a tojásfestést. Külön öröm volt számunkra, hogy hozott magával csodálatos matyó motívumos nyakláncokat, amiket ő készített, így gyorsan meg is ajándékozhattuk magunkat valami egyedivel. Én voltam olyan szerencsés, hogy ajándékba kaptam azt, amit kiválasztottam és azóta ez lett a kedvenc darabom:) Gabi barátnőm viccesen meg is jegyezte, hogy ezért már megéri vezetőnek lenni és bevallom, valóban csak ezért csinálom:))))
Készítettük pipícset is, ami egy kedves, madárka formájú kalács neve. Edó nénink tartotta a foglalkozást, ami merész vállalkozás, hisz kelt tésztáról van szó, de aki mer az nyer, így este mindenki finom, friss, hatalmasra kelt pipícseket vacsorázhatott. Valamikor felteszem a receptjét és az elkészítés módját is, mert nagyon finom és érdekes! A gyerekek csak gyúrmának hívták a tésztát és nagyon élvezték, hogy játszhatnak vele.
Tündi barátnőm, vagyis Bugac filcdísz vállalta, hogy megmutatja, hogyan készülnek az egyszerűbb filc tojások. Az volt a célunk, hogy a gyerekeket megtanítsuk varrni, de hamar kiderült, hogy a legtöbb anyuka is továbbképzésre, vagyis inkább alapozó képzésre szorul a téma tekintetében... Én is neki estem, de nem sikerült befejezni és valahogy azóta sem éreztem késztetést, hogy varrjak:)
Én egyszerű nyuszi dísszel készültem és színezőkkel a kisebbeknek, de nem szállhattam versenybe ezzel a sok érdekes programmal, amit egyáltalán nem bánok:) Nagy öröm számomra, hogy ennyi mindent be merünk vállalni és hogy mindig ilyen jó partnereink ebben a résztvevőink, mert úgy gondolom, hogy fontos emlékeket adunk ezzel a gyerekeknek és talán a szülőknek is...
Terveztünk tojásvadászatot, ami nem épp magyar néphagyomány, de szerettük volna megajándékozni a gyerkőket, így meghívtuk  nyuszit. Az eső viszont arra kényszerítette, hogy a folyóson dugja el a tojásokat. Amíg szorgoskodott, a gyerekek dalokkal csalogatták a tavaszt, de azt hiszem, hangosabban kellett volna, mert még mindig ramaty idő van... A tojásvadászatnak hatalmas sikere volt, de az elején kikötöttük, hogy mindenkinek csak egy tojást lehet megtalálni, így nem volt sem vita, sem sírás!
Ismét nagyon jó buli volt, olyan lelkitáplálék szerű:)
Jövőre Benneteket is várunk nagy szeretettel!!!!